Virágzó gyümölcsfák és a tenger
Avagy hogyan hozzuk előre a tavaszt, ha csak pár száz kilóméterrel odébb ruccanunk le a tengerhez. Kipróbálni érdemes. Az isztriai félszigeten egy hónappal hamarabb láthatunk virágzó ágakat, de sütkérezhetünk is egy kávéval a homokos parton, amíg a gyerek kedvére lapátol és egy szál melegítőben töltjük újra a lemerült D-vitamin készleteket
Két éve jutottunk erre a felfedezésre. Március eleje volt, mikor a borongós hosszú tél igencsak megtépázta már az idegeinket és mint a gyöngyhalász, aki egy lélegzetvételnyi levegőért felúszik a felszínre, úgy csomagoltuk be mi is gyorsan kis családunkat az autóba, hogy levegőhöz jussunk a napsütéses tengerpart és az örökzöld mediterrán fenyők közelében. A szlovén partszakasz ugyan rövid, de már Kopert elhagyva látványosan zöld panoráma fogad, ami a csupán pár kilóméterrel odébb helyezkedő Horvátországban sokkal fakóbbá válik. Ezért is nagyon vonzott minket Portoroz és Piran környéke, nemcsak pálmákat, de magas zöld fenyőket is látni és Piran városának építészete Rovignhoz hasonlóan, hasonlít egy mini Velencére, persze lagúnák helyett macskaköves utcácskákon döcögtettük a fiam futóbiciklijét. Előnye, hogy az autók ki vannak tiltva a történelmi belvárosból, így egy veszéllyel kevesebb a járókelőknek. Langyos tavaszi melegben másztuk meg azt a sokszáz öreg lépcsőfokot, ami felvezet a Szent György templomhoz, majd a várfalról tárult elénk ez a csodálatos panoráma a virágzó gyümölcsfákkal és a tengerrel…itt akár megállíthattuk volna az időt, hogy az örök tavasz illúzióját fessük meg egy varázsecsettel. Portorozban volt a szállásunk, ami egy nyüzsgőbb, modern városka, szinte összenőve Piran régi negyedével. Hosszú homokos tengerpartján több kávézó és étterem található, a legkényelmesebb terasza viszont a Cacao nevű cukrászdának van, ahol leharcolt, kialvatlan szülőként nyertünk egy bő félóra kávézós, sütkérezős kikapcsolódást, míg csemeténk a homokot túrta vagy az apró műanyag csúszdákon mászkált önfeledt örömmel. Érdemes tenni egy kitérőt a koperi kikötőbe, ahol a hatalmas konténerszállító hajók álmosan várják rakományukat és nem utolsó sorban egy szuper játszóteret is találtunk, ahol a fiam remekül fejlesztette mászó és egyensúlyozó képességét a kötélhágcsós, hidas szerkezeten. Végül Izola városkájában találtuk meg a tökéletes pihenésre alkalmas tengerparti parkot és játszóteret. Egy füves kiszögellés a tengerbe, ahol csupán egy kávézó van és pár hinta, a háttérben pedig a tenger. Itt hol én, hol pedig a férjem kávéztunk felváltva, míg a másik hintáztatta a gyereket vagy egy szál pólóban apró kavicsokat dobáltunk a vízbe. A fiamra is hamar átragadt a vakációzás öröme, hazatérve a még tomboló márciusi télbe, rögtön megkérdezte, hogy ’mikor megyünk vissza sirályokat kergetni a tengerhez’?