Ha már feltesszük magunknak ezt a kérdést, akkor biztosak lehetünk benne, hogy felszállt – mit felszállt, elillant – az a bizonyos rózsaszín köd. Viszont sokan vannak olyanok, akik jobban szeretnek ebben a „szmogban” maradni. Még akkor is, ha már csöppet sem finom az illata. Miért? Erre egyszerű a válasz: ha jó, ha nem, legalább tudom, mire számítsak.
Ez normális emberi reakció, pláne, ha kapcsolatfüggők vagyunk – mert a nők többsége az, na jó, néhány pasi is. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen isten nem véletlenül teremtett bennünket párban, és nagyon jól kitalálta: amit az egyikből kihagyott, azt bele tette a másikba. Ez ugyan gépiesnek hangozhat, de régen – remélem azért egy kicsit még ma is – ez igaznak is bizonyult. A férfi volt az erő és a hatalom szimbóluma, míg a nő a finomságot, a kecsességet és a szeretetet testesítette meg. Sajnos manapság ezek a szerepek kezdenek felcserélődni…
–
De térjünk vissza az „elhagyott” ködünkhöz…
Gyakran esünk abba a hibába, hogy nem vesszük észre, ha már nem jó a kapcsolatunk. Napról napra meggyőzzük magunkat arról, hogy de, minden rendben, ugyan miért is gondolom én azt, hogy ennél többet érdemlek… Pedig de, mindig van tovább, és van élet a kapcsolatok után. Egy új szerelem, egy szeretetteljes társ, vagy éppen a ma oly népszerű szingli élet. Bármelyiket is sodorja elénk az élet, egyben biztosak lehetünk: ezek mi vagyunk, ez a mi életünk és csak az számít, hogy mi magunk boldogok legyünk.
–
És íme, egy másfajta helyzet, amikor már gyerek is van a képben. Ebben az esetben már bonyolultabb a szakítás… ilyenkor már nem csak az önös érdekek számítanak, mert sokan azt gondolják, hogy a gyerekőc(ök)nek az a jó, ha mindkét szülője vele marad, ám ez a legtöbb esetben téves. Egy gyerek ugyanis akkor lesz boldog, ha rendezett környezet, és kiegyensúlyozott emberek veszik körül. Így hát jobb ma egy “happy” anya, mint egy kaotikus „családi” kör. Persze ezzel senkit sem szeretnék megbántani…
Emellett az anyagi függőség is gátat szabhat a szétválásnak, mert vagy a közös vagyont lenne nehéz felosztani vagy éppen mérlegel az anya, hogy két fizetésből azért mégis csak könnyebb – kivéve persze a giga fizetésűek – „mindent” megadni csemeté(i)nknek.
–
Akadnak olyanok is, akik számára nincsen akadály, akik bátran felvállalják a szingli életet gyerekkel vagy gyerek nélkül, vagy „az egyedül jobb” elvet és éjt nappallá téve küzdenek mindennap. Minden tiszteletem az övék, mert én magam a „kapcsolatfüggők” táborát erősítem…
Fontos itt megemlíteni, hogy bármelyik döntést el tudom fogadni, ha a benne lévő szereplők önmagukkal elégedettek, és meg tudják találni az örömük forrását.
Ne féljünk hát magunkba nézni és egy kicsit kívülről szemlélni az életünket. Ha nem jó, akkor lépni, és hinni abban, hogy értékesek vagyunk. És ne feledjük, pontosan annyit érünk, amennyire tartjuk magunkat. Hiszen minden fejben dől el.
Csajok, pasik becsüljük meg egymást, s ha kell, ugyanezzel a méltósággal engedjük is el.
welcsy
Kiemelt képünk illusztráció!
Fotó: Pixabay/panajiotis