DM: Bár a turnézást hivatalosan befejezte, Ács János magyar származású karmester hívásának és a színpad szeretetének nem tudott ellenállni a 73 éves katalán operalegenda.
Szülővárosa Barcelona ilyenkor is csupa napsütés, ezért Budapesten igencsak vigyáznia kellett az egészségére, no meg a torkára a világhírű operaénekesnek.
JC: ”Sok kedves emlékem van Budapesttel kapcsolatban, ’76- ban jártam itt először, már 42 éve, azóta többször jöttem az Operába, az Erkel színházba, sok meghatározó koncertem volt ezeken a színpadokon. A kapcsolatom Budapesttel nem csak művészetileg, de emberileg is meghatározó. Nincs konkrét kedvenc helyem, az egész város gyönyörű. Korábban több lemezt is sikerült itt felvennem, ezért heteket töltöttem itt és mindig nagyon jól éreztem magam” – mesélte a legendás tenor.
DM: Ács Jánossal már régóta jól ismerik egymást, hiszen a magyar származású karmester sokáig együtt dolgozott a három tenorral.
JC: ”János hívott és én nem tudtam ellenállni egy újabb fellépésnek, mert ez az, amit igazán szeretek: felállni a színpadra és énekelni. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a munkám a hivatásom, bár bevallom, mi operaénekesek olyanok vagyunk, mint a sportolók. Nagyon vigyáznunk kell magunkra egy-egy fellépés előtt. Szó se lehet arról például, hogy alkoholt igyunk. Ilyenkor szigorúan figyelek az étkezésre és arra, hogy elég vizet igyak, de semmi mást. A koncert napján szinte alig eszem. Beszélni is csak annyit beszélek, amennyi nem árt meg. Bár Jánossal barátok vagyunk, kevés időnk jut a kikapcsolódásra, ilyenkor mindketten szigorúan a próbákat helyezzük előtérbe. Arra is nagyon kell vigyáznom, hogy ne fázzak meg, ezért keveset megyek ki az itteni csípős levegőre”.
A lámpalázat illetően is őszintén vallott a páratlan hangú énekes. „Az régen rossz lenne, ha már nem lenne lámpalázam fellépések előtt. Ugyanis akkor már minden rutinná válna és az a legrosszabb, ami egy művésszel történhet”.
Köszönjük az interjút!