Már kikristályosodott volna a soron következő Derítőlap-fejezet témája, amikor egyszeriben műsorváltozás történt: a Naturally 7 budapesti koncertje után ugyanis, nem szégyellem bevallani, az együttes rajongója lettem. Ezáltal hamar egyértelművé vált, hogy ez a néhány sor most csak róluk szólhat.
Mert kik is volnának alkalmasabbak arra, hogy derűs hangulatba hozzanak bárkit, mint ez a héttagú New York-i formáció, akiket bátran nevezhetünk akár illuzionistáknak is? Ezek a nem mindennapi énekesek ugyanis azt az illúziót keltik, mintha teljes zenekari kísérettel hallgatnánk őket, miközben minden egyes hangszert az ő hangszálaik testesítenek meg. Amit a Naturally 7 tud, az az a cappella éneklésnek így nemcsak tökélyre fejlesztése, hanem egy egészen speciális formája is.
Túl azonban azon, hogy a hét zenész mestere a vocal playnek, a legkülönfélébb hangeffektusok kizárólag emberi hanggal való megszólaltatásának, a Naturally 7 minden egyes színpadon töltött perce egy precízen, de cseppet sem erőltetetten megkoreografált show része is egyben. Roger Thomas, az együttes alapítója, tenor, Warren Thomas, a „dobos”, azaz egy egyszemélyes, élő dobkészlet, Dwight Stewart bariton, Rod Eldridge, a DJ, a virtuális szkreccselés bajnoka, Kelz, azaz Kelvin Mitchell basszus, Ricky Cort tenor, akinek alighanem gitárhúrok feszülnek a torkában, illetve Sean Simmonds, harmonikás helyett maga a harmonika, maximálisan kihasználják a felállás adta lehetőségeket: koncertjük egy látványos szórakoztató produkció, ahol nem fényekkel, vetítéssel, vizuális trükkarzenállal érik el, hogy a néző egy pillanatig se unatkozzon, hanem egyszerű és szellemes ötletek sokaságával. Akár felhúzható zenészeket játszanak, akiket egy kijelölt játékmester meghatározott sorrendben kapcsol ki vagy hoz újra játékba, akár mímelik, hogy éppen azon a hangszeren muzsikálnak, amelynek a hangját utánozzák, akár csupán azt váltogatják észrevétlenül, kinek jut a vezető szerep, ki kerül éppen előtérbe az adott zeneszám alatt, megállás nélkül mozgásban vannak, és ugyanígy nem hagyják lankadni az érdeklődést sem.
De ami könnyen lehet, hogy még ennél is fontosabb, a Naturally 7 olyan atmoszférát képes teremteni, amely külön dicséretes: tagadhatatlan virtuozitásuk egyetlen pillanatra sem változtat azon, hogy ők szemlátomást nem saját dicsfényükben sütkérező sztárok, hanem közvetlen, kedves, a színpadon állva történetesen lenyűgöző előadást nyújtó zenészek, akik hiába aratnak sikert a világ legkülönfélébb pontjain, eközben nem felejtettek el végtelenül barátságosak és alázatosak maradni.
A nevükben rejlő „természetesen” szó tehát a legkülönfélébb „mesterséges” hangok megszólaltatásán túl az attitűdjükre is éppolyan jogosan vonatkoztatható.
Talán éppen ezeknek a tényezőknek az összessége az, amiért az ember ösztönösen vágyik arra, hogy ha egy ilyen jellegű produkcióra többek figyelmét is felhívhatja, meg is tegye ezt. A Naturally 7 MOM Sportban adott koncertjén ugyanis maradtak még üresen helyek, viszont már az első szám elhangzása után olyan tapsvihar, éljenzés és üdvrivalgás, a koncert vége felé pedig olyan álló ováció, dübörgés és szeretetáradat zúdult a zenekar tagjaira, amelynek a szintjét általában hússzor annyi ember együttes tetszésnyilvánítása szokta csak elérni. „And I can feel it coming in the air tonight” – hangzott fel Phil Collins slágerének feldolgozása, és valami valóban volt a levegőben aznap este. Közösség alakult, akik az Englishman in New York-ot vagy a One Heart, One Love-ot már úgy adták elő együtt, mintha egy szokatlanul nagy baráti társaság monstre együtténeklése volna ez a klasszikus koncertszituáció helyett. Nem is csoda, hogy hosszú ráadás után kerülhetett csak sor a búcsúra, amelynek részeként a zenekar vezetője többek között azt köszönte meg, hogy a jelenlévők a világon bárhol, bármivel tölthették volna ezt a néhány órát, mégis úgy döntöttek, hogy éppen őket jönnek el meghallgatni. Azért viszont már őket illeti a köszönet, hogy szerencsésnek érezheti magát, aki megérezte, hogy kár lett volna másképp dönteni.
Ritka az a fellépő a könnyűzene világában, aki valamilyen formában nem dicséri meg a közönséget, és ilyenkor természetesen lehet sejteni, hogy ez olyan kedves gesztus a részéről, amelyet a turnéja más állomásain sem mulaszt el megtenni. A Naturally 7 esetében azonban bőven lehetett alapja annak, hogy megérezzék az irántuk való szívből jövő lelkesedést. Remélem, hogy ténylegesen jó közönségük voltunk 2019-es európai koncertkörútjuk záróeseményén, mert őszintén megérdemelték, hogy így legyen. Ígéretük szerint rövidesen visszatérnek, így nem késő csatlakozni a rajongótáborhoz.
Szöveg: Verasztó Annamária
Illusztráció: Csorba Gergely