fotó kredit: Zita Laura Szász
Izgalmasabb gonoszt játszani
Az ír, aki 15 éve szerelmes Budapestbe és azóta is itt él. Színész és forgatókönyvíró, két eleven kislány boldog édesapja. A múlt héten bemutatott Curtiz című filmben egy ellentmondásosan sármos karaktert játszik, érdemes beülni a moziba!
Mi szél hozta Magyarországra?
Egy észak-írországi kis halászfaluból származom. Először 93-ban jártam Budapesten, közvetlenül a rendszerváltás után. Épp egy körutazáson voltam a barátaimmal, nagyon megragadott a város szépsége és kultúrája. Majd az élet úgy hozta, hogy Dublinban megismertem egy magyar lányt, holott akkoriban még nem sok magyar élt arrafelé. Rögtön elkezdtem magyarul tanulni és nem sokkal később Budapestre költöztünk, ennek már 15 éve.
Író, forgatókönyvíró és színész, de mi a sorrend?
Valójában ’filmkészítőnek’ nevezem magam, az mindent takar. Úgy 6-7 éves lehettem, amikor a Télapótól egy írógépet kértem karácsonyra. Édesanyám tv-szerkesztő volt, mai napig regényeket ír, természetes volt számomra, hogy én is írásra adom a fejem. Már iskolásként írtam egy darabot. A nagyapám és a dédnagyapám is halász volt, ahogy az apám is. A nagyapám nagyon jól mesélt, ezzel hagyományt teremtett a családban. Az apámtól inkább a rendezői vénámat örököltem, ugyanis ő vezette a halászhajó legénységét.
Hogy jött a filmezés?
20 éves voltam, amikor a húgom megkért, hogy kísérjem el egy szereplőválogatásra. Sajnos őt nem válogatták be, engem viszont igen. Egy független hollywoodi produkció volt (The Secret of Roan Inish a címe), mely egy régi ír történetet dolgozott fel egy fókalányról, akinek ha ellopod a bőrét, átváltozik egy gyönyörű lánnyá és örökre a tied lesz…Számomra mégis óriási élmény volt, itt találkoztam a filmes legendával, Haskell Wexler operatőrrel és John Sayles rendezővel, akiknek lenyűgözött a munkája. Itt tapasztaltam meg, hogy egy rendező is lehet csendes és kedves, nagyon nagy hatást gyakorolt rám. Onnantól kezdve a filmipar felé vettem az irányt.
Ennyire fontos a kedvesség?
Igen, amellett, hogy színészként castingokra járok és forgatókönyveket írok, kommunikációs trénerként is dolgozom, ha a lányaim megkérdik, hogy mit csinálok, azt szoktam mondani nekik, hogy megtanítom az embereket arra, hogyan bánjanak egymással kedvesen.
Ezzel szemben most a Curtizben meglehetősen ellentmondásos a karaktere…
Bevallom izgalmasabb gonoszt játszani. Ebben a szerepben is az volt az érdekes, hogy bár az elején egy valóságos amerikai hősnek tűnök, aki a szárnyai alá veszi az elesett lányt, a végén mégis kellemetlen meglepetést okoz a figurám. Nagyon remélem, hogy sikere lesz a filmnek. A Casablanca egy klasszikus, az pedig, hogy egy magyar rendezte, különösen érdekes. (A film a Casablanca forgatásáról szól – a szerk.). Nem beszélve arról, hogy kétnyelvű, fekete-fehér, amivel teljesen korabeli atmoszférát teremt. Élmény volt számomra egy ilyen családias közegben dolgozni, ennyi tehetséges emberrel.
Inkább író vagy inkább színész?
A színészet szórakoztat, jó érzés egy karakterre összpontosítani, de ez csak egyik része a filmkészítésnek. Az írás viszont egy hosszú procedúra, évekig is eltarthat, amíg megcsinálom. Már 5-6 éve írok egy sci-fi történetet, ehhez tanulmányozom Barabási Albert-László magyar harvardi professzor munkásságát, szerintem a tudomány is a kultúra része, a filmmel tanítani is szeretnék.
Magyar sorozatban is szerepelt…sőt írt is egyet?
Sok lehetőség van itt Budapesten, elsősorban persze az angol nyelvű szerepek találnak meg. Élmény volt a Terror című AMC sorozatot forgatni, de játszottam egy öregedő svéd rocksztárt a 200 első randi című magyar sorozatban. Mondhatom, hogy az volt életem leghosszabb és legnehezebb szövege, ugyanis magyarul kellett beszélnem – nevet, majd hozzáteszi: Az RTL pályázatára írtam egy próbaepizódot, aminek a címe „A hentes”, Csuja Imre, Földes Eszter, Kerekes Éva jegyzik a főbb szerepeket, ez egy noir krimi, remélem hamarosan bemutatják a tévében.
A hollywoodi produkciók is megtalálják…
Szerencsésnek érzem magam, voltam már Charlize Theron sofőrje az Atomszőkében, nemrég pedig a Witcher nevű Netflix sorozatban is játszottam, kardok, mágikus lények…azt rebesgetik méltó utódja lesz a Trónok harcának. Jó látni, hogyan dolgoznak a profik, mindig tanulok tőlük. A castingokon sokszor előny, hogy értek a rendezéshez is, a Witcher szereplőválogatásán például valamit másképp csináltam, mint ahogy a forgatókönyvben le volt írva, a rendezőnek nagyon tetszett.
Mit tudhatunk a magánéletéről?
Egy éve vettem feleségül Lévai Zsófit, akivel nagyon hasonló az érdeklődésünk, ő ugyanis divattervező, annak is egyik modern ágával foglalkozik, ahol a tudomány és technológia találkozik a divattal. Remekül kiegészítjük egymást, nagyon sokat segít, amikor kutatok az írásaimhoz. Ráadásul a családja komoly motiváció a nyelvtanulásomban. Egy vasárnapi ebédnél meggyűlik a bajom, amikor az apósom szofisztikált beszédét hallgatom vagy a feleségem öccse által beszélt helyi szlenget. A lányaim 5 és 7 évesek, az iskolában és az óvódában csak legyintenek: ’Á, apa nem beszél magyarul’– pedig én születésük óta még jobban igyekszem – nevet.
Hol érzi magát igazán otthon?
Jó itt élni és ha máshol is dolgozom, amikor hazarepülök és meglátom fentről a várost, elönt az az ismerős érzés, hogy itt van az otthonom. Itt vannak a lányaim, itt éltem eddig a legtöbbet. A szüleim is gyakran meglátogatnak, az édesanyám sokszor Budapesten gyűjti az inspirációt a regényeihez.
Valami hobbi?
Azon túl, hogy a munkám a hobbim, gitározok és ahogy az írók általában, sokat olvasok. Ezen kívül van még egy furcsa hobbim, brakedance-elni járok az én örökmozgó kisebbik lányommal. Sokkal jobban élvezem, mintha egy konditeremben rónám a kilómétereket a futógépen…
Köszönjük a válaszokat!
Concha