„Szórakoztató mese, melyben 4-től 99 éves korig mindenki talál benne mondanivalót”
A kultuszrajzfilm Szente Vajk rendezésében, parádés szereposztással támad fel újra a József Attila Színházban. A rendezővel beszélgettünk arról, hogy mennyire ajánlható gyerekeknek is a darab, és azt is megtudtuk, mit érzett Szerednyey Béla, mikor rájött, hogy újra egy macska bőrébe bújhat…
Kiknek ajánlja a darabot és miért?
SZV: Ez egy okos történet, amely komoly társadalmi problémákat boncolgat mesébe ágyazva. Úgy vélem, jól követhető a felfrissített változata is gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Előbbieknek azért élvezetes, mert már amikor az eredeti Macskafogó készült, valamilyen előfutára volt a ’90-es évek végén született amerikai mesefilmeknek, amik óriási sikert arattak. Ilyen volt a Shrek vagy a Szörny Rt. Volt bennük egy olyan jó értelemben vett pofátlanság, amitől rettenetesen szerették a felnőttek is, miközben a kicsiknek is tanulsággal szolgáltak. A Macskafogó ezt már a 80-as évek végén megcsinálta.
Mi szól belőle a gyerekeknek és mi a felnőtteknek?
SZV: A gyerekeknek követhető a történet, hisz macskákról és egerekről szól, akik tudvalevő, hogy szemben állnak egymással. Ennek ellenére miért ne élhetnének békében? Ezt az olvasatát megértik akár a négyévesek is. A felnőttek számára pedig megannyi társadalmi problémát feszeget humoros formában. Látványos produkció. Ügyeltünk arra, hogy ne legyen benne agresszió, obszcenitás, ezért is gondolom, hogy ez egy szórakoztató mese. Négytől 99 éves korig mindenki talál benne mondanivalót és persze szórakozást.
Miben kellett eltérnie az eredeti Macskafogótól a rendezés során?
SZV: Reagálnom kellett természetesen arra, hogy az eredeti óta eltelt 30 év, de inkább a meglévő történetszálakat fejlesztettem tovább. Érdekes volt az emblematikus jelmezek megalkotása. A rajzfilmfigurákat életre kelteni pedig mindig csodálatos kihívás. Mondhatom, hogy igazán menő lett a szereposztás is. A rajzfilmből indultam ki, de mivel az eredeti forgatókönyv 6000 szóból áll, egy musicalé pedig 16000-ből, így nekem kellett kibővítenem azt; a műfajnak köszönhetően persze dalokat is írtam hozzá.
Valamilyen említésre méltó baki felmerült a próbák során?
SZV: A színházat azért csináljuk, hogy ne tudjunk bakikról mesélni az unokáknak, de talán a színészek elmondhatják, hogy milyen volt egymást látni ezekben az impozáns jelmezekben. Szerednyey Bélát például, amikor felhívtam, hogy ő lesz Safranek, nagyon megörült, de aztán hetekkel később rájött, hogy újra macskának kell sminkelnie magát… Korábban 20 évig szerepelt a Madáchban a Macskák című előadásban. Nagyon reméljük, hogy ez a darab legalább ilyen sikeres lesz – nevet.