Köszönés

 

…köszönés…
Hiszem azt, hogy gyerekkorunk meghatározó abban, hogy milyen emberek leszünk, mit tartunk fontosnak, mik a prioritási sorrendek, megtanuljuk (vagy nem) mi a becsület, tisztelet, adott szó, feladat, szeretet, vágyódás stb.
Jó esetben a szülők, nagyszülők, rokonság közelségét- szeretetét-óvását érezhetjük jó sokáig, ami érzelmi biztonsággal, kedvességgel, szilárdsággal, önbizalommal ruház fel, ami igen nagy segítség a felnőttkorban.

Oly régóta gondolkodom azon, hogy lehet az, hogy felnőtt emberek alapvető dolgokat nem tudnak. Például:
Köszönés-köszönés fogadása-visszaköszönés.
Oly egyszerűnek tűnik…de egyeseknek mégsem az….

Számomra az a természetes, hogy ha belépek valahova, akkor én köszönök előre. Ha férfival találkozom, akkor neki illik először köszönni, még akkor is ha jóval fiatalabb vagyok nála.
Azonos neműnél, ha én vagyok a fiatalabb, én köszönök elsőként az idősebbnek.
Ha társadalmi rangban alacsonyabb státuszban vagyok, akkor én köszönök előre a magasabb rangúnak.

Számomra a köszönés a másik fél iránti tisztelet kifejezésének egyik legalapvetőbb formája. Hangsúlyozom: SZÁMOMRA.

Nem egy szülőtárs, szomszéd, ismerős… hanem sajnos elég sok…nem köszön vissza, ha köszönnek neki. Érdekes módon mindig ugyanazok.
Köszönök, rám néz és megy tovább. Köszönök, teszi magát, hogy nem hallja, köszönök, teszi magát, hogy roppant elfoglalt, köszönök elfordítja a fejét…köszönök, irányt változtat…én meg csak köszönök és köszönök…mert így tartom helyesnek….

Például egy olyan szülőtárs, aki százból 99-szer (szóval elég rendszeresen) nem köszön vissza a többieknek a minap küldött egy levelet a többi szülőnek, amiben az illemről papol….
Úgy megírnám neki, hé te paraszt!!! Te dumálsz illemről, amikor már a legelső találkozásnál leszerepeltél? Te dumálsz illemről, aki a folyosón pont akkor nézel el vagy váltasz irányt, ha szembe mennek veled a többiek?
Te dumálsz illemről, aki eddig még soha senkit nem engedtél el udvariasan az autóddal? Te dumálsz illemről, aki az autós üdvözlést se fogadod? Te dumálsz illemről, ha kiengednek, vagy beenged egy sofőr maga elé soha nem köszönöd meg? Egyáltalán, hogy merészelsz bárkit is illemről kioktatni, vagy beosztani másnak az idejét?

Úgy megmondanám nekik…de úgyse értenék, hisz addig amíg el vannak telve saját maguktól, hogy ők tökéletesek…sajnos másnak a hangját meg se hallják….hisz valóban nem hallanak…sose köszönnek vissza… basszus lehet, hogy süketek….akkor elnézést kérek tőlük, mert azt hittem, hogy csak simán neveletlen bunkók.
Hát így…csak röviden…

Gina