Nagyon szeretem az állatokat, nekem is voltak és vannak kutyáim, ezek valódi kutya kinézetű, amolyan igazi kutyák. Kutyák, akikre ha ránéz egy idegen nem kezdenek el remegni és nem futnak el a sarokba. Ha bárki meg szeretné simogatni, megteheti, ha én vagy bármelyik családtag megengedi és persze, hogy megengedjük. A kutyáim szobatiszták és hallgatnak a nevükre, illetve a rájuk testált kérést teljesítik.
A kutyák családtagok, hozzánk tartoznak, szeretjük, vigyázunk rájuk, játszunk velük, sétáltatjuk, ápoljuk, ha betegek és neveljük, következetesen neveljük, hogy hamar tanuljanak. És tanultak és tudják. Szerintem nagyon jó kutyaéletük van, hisz folyton folyvást csóválják a farkukat, imádnak játszani és ha nyugalomra van szükségünk, megvan a helyük ahova visszavonulhatnak és senki nem zavarja őket. De bármennyire értelmesek, értékesek, imádnivalóak a kutya egy állat és ösztönösen működik.
Vannak olyanok, akik legalapabb dolgot se tudják megtanítani a kutyának pl: a NEVÉT.
A kutya nem érti azt, hogy „jaj Fifikeédescsillagbogaram nem szabad megrágni a papucsot, kérlek, hogy ezen túl figyelj jóbban, jó Fifikedrágaegytelenemkincsem?” de azt sem ért, hogy „édes nyuszómuszókám, hát nem megmondtam neked hogy ne rágd meg anya papucsát, mert anya nagyon szomorú lesz!” Drágaédeskincsem gyere ide kérlek….. majd csodálkozik a kedves gazdi, hogy nem megy oda a kutyája.
A kutya neve Fifi, rövid és figyelemfelkeltő, ha jól artikuláljuk a kutya hamar megjegyzi, de az édescsillagbogár, és ennek percenként változó variációit a kutya nem érti, pláne ha parancshoz kötik. Miért csodálkozik a kedves gazdi, hogy a kutya még a saját nevére se hallgat, holott a kutyának nem tanította meg, hogy mi a neve. Hányszor hallom azt, ez a kutya nem érti, nem tudja, ááááááááá sajnos ő nagyon butus kutyus stb… hát honnan tudná, ha nem tanítják meg neki? De a kedves gazdi ezt sose fogja belátni, hogy tulajdonképpen ő alkalmatlan a tanításra, nem pedig a kutya a tanulásra.
Sajnos nagyon sok kutya, jó esetben inkább csak unaloműző társ, de az nagy arányban bizonyossá kezd válni, hogy a kutyatartók nem tudják megnevelni az állataikat. Még szerencse, hogy az utóbbi időben max 6-7 kg-os kutyák vannak divatban, mert a közép- és nagytestű kutyákkal nagyon nagy bajban lennének.
A kutya a farkastól származik, a farkas egy ragadozó, gyönyörű, nagy testű, tekintélyt parancsoló állat, Ő a kutya őse. A kutyákat munkatársként vagy munkaeszközként (például: őrkutyák, vadászkutyák, szánhúzókutyák, vakvezetőkutyák), terápiás állatként, házi kedvencként tartják.
Költői kérdés:…. csak eltűnődtem…..Vajon mit szólhat a farkas, amikor látja, hogy egy szelet párizsitól elcsapja a kutya a gyomrát, remeg, ha ránéznek és jól felöltöztetik, hogy meg ne fázzon…
A pici kutyusok is cukik, szerethetően, imádni valóak. Vigyázzanak rájuk és szeressék őket. A kutya örvend, ha tanulhat, játszanak vele, szeretik.
Azt gondolom, hogy maga a kutyatartás, kutyanevelés tévúton megy…de vajon miért csodálkozom….
Gina