Kautzky Armanddal, az elegáns, konzervatív sármőrrel beszélgettünk.
Szokták mondani, hogy az ember élete hatalmas kaland, milyen a te kalandod?
Egy fordulatokkal teli izgalmas kaland. Mivel azt csinálom, amihez mindig is kedvem volt, amit úgy érzek, hogy talán a legjobban tudom és a legnagyobb örömet okozza az életemben, igazából ez egy kiegyensúlyozott kaland.
Az életemben nem voltak nagy fordulatok, nem kellett nagy váltásokat csinálnom, ezáltal ez abizonyos kaland, ez a kihívás egyívű, ezen belül természtesen változatos és izgalmas.
Milyen voltál gyermekként, szófogadó vagy a lázadó típus?
Szófogadó, csendes, gyűjtögető gyermek voltam. Színészcsaládba születtem, mi budapestiek vagyunk, de vidékre voltunk kárhoztatva. Nem éltünk nagy életet, színészházakban laktunk. Mire valahol megmelegedtem volna, a szüleim átszerződtek Miskolcra vagy Kecskemétre, később Budapestre. Jobb volt, ha csendesebb életet élek, két extrovertált színész szülő mellett a gyerek megtanul elfogadó lenni.
Mit szóltak a szüleid, amikor kiderült, hogy a színészi pályát választod?
Kétségbeestek, de felém azt mutatták, hogy őket nem érdekli. Mivel csendes és visszahúzódó voltam, azt gondolták, hogy ez a pálya nem nekem való. Úgy gondolták, hogy majd megjön az eszem. Amikor elmondtam nekik egy verset, akkor annyit mondott Anyukám: Na, most kezdek izgulni! Ettől kezdve minden pillanatban velem voltak.
Mi(k), ki(k) inspirálnak?
Minden. Megtanultam, hogy a világ számomra egy nagy inspiráció.
Mi volt az első „ hangos” sikered? (színház, film, szinkron)
Az első nagy szinkron, amit mindenki látott, a főisola elvégzés után a Coctail c. film volt, Tom Cruise-zal. Ez óriási durranás volt, mindenki megismerte a nevem és a hangom. 800-szor játszottam a Macskákat, 18 éven keresztül.
Van olyan, hogy kedvenc szerep, kedvenc szinkronszerep?
A filmek közül talán Az angol beteg. Egy kettős szerep, egy összeégett beteg és egy fiatal egészséges ember, Ralph Fiennes olyan csodálatosan alakított, hogy nagy büszkeség nekem, hogy szinkronizálhattam. Mindszenty bíboros életéről készült Szeretlek, Faust címmel egy színdarab, 15 évig volt műsoron, nagy sikere volt. Jávor Pált játszottam benne, ez is egy büszkeségem.
Azt gondolom, hogy nincs olyan magyar ember, aki ne ismerne, milyen érzés az évtizedek alatti népszerűség?
A népszerűség nagyon jó dolog, inspiratív, felelősséggel is jár. Van felém egy elvárás, egy image, amit kialakítottam és annak minden pillanatban meg kell felelni. Mivel ez egy évek alatt felépített ismertség, ehhez én évek alatt szoktam hozzá, élek vele együtt. Ha valaki nagyon gyorsan válik ismertté, abba belerokkanhat, de így ez abszlút természetes és jó.
Bizonyára rengeteg rajongód van, nem beszélve, hogy az egy ország szerelmes a hangodba, voltak ebből vicces vagy akár kellemetlen helyzetek? Megosztanád velünk?
Kellemetlenségem nem volt soha, csak pozitívat tudok mondani. A szeretet vesz körül állandóan, bárhová megyek, mindenki mondja, hogy mennyire kedveli a hangomat és ahogyan mondom, és ez nagyon klassz dolog.
Azt szokták mondani, hogy a sikert sokkal nehezebb feldolgozni, mint a sikertelenséget, ez valóban így van?
Nem akarok nagyképű lenni, de alapvetően nem vagyok sikertelen ember, nem tudom, milyen azt feldolgozni, sikert folyamatosan dolgozom fel, nagy örömmel és élvezettel.
Milyen Kautzky Armand otthon?
Ugyanolyan, mint bárhol és mégsem:) Természetesen én vagyok mindig, de kutyát sétáltatni én sem öltönyben megyek. Természetesen én is tudok lazulni, és a baráti körömmel vagy a családommal laza életet élni, de akkor is én vagyok:)
Az elmúlt években sajnos eléggé hígult a minőség, mondhatni minden téren. Mennyire nehéz vagy könnyű elfogadni, hogy a minőség, tehetség lecsúszott a ki tudja hányadik helyre?
Nagyon nehéz elviselni. Én alapvetően minőségcentrikus ember vagyok, az élet minden területén, legyez az irodalom, emberi kapcsolat, gasztronómia, mindenben csak a minőségettudom elfogadni. Ez nem műfajfüggő, mert a könnyű műfajokban is csak a minőségit fogadom el, a gyorsétterem is legyen minőségi. A legnagyobb vezérelv számomra, hogy valami minőségi legyen, ennek ma nem mindig találom meg a megfelelő formáját. Ma a gyors, a félkész, a félképesség dívik. Sokszor a félképességű emberek sikeresebbek, mint a valóban tehetségesek. Nagyon nehéz ennek az egyensúlyát megtalálni.
Mi a véleményed a mai instant világról, illetve a mostani „trendekről” bármilyen téren?
Nem bírom elviselni az instantot semmiben, vállalom, hogy nem vagyok trendi.
Megosztanál az olvasóinkkal egy backstage kedves történetet ,legyen az bárhol?
Szeretem a közönséget meghagyni a maga illúziójában.
Mit üzennél a 20 éves Önmagadnak? És a 80 évesnek?
A 20 évesnek azt üzenném, hogy legyek türelmesebb, mint amilyen voltam. Utólag tudom, hogy türelemmel nagyon sok minden megoldható a pályán is és az életben is. A 80 évesnek meg azt, hogy jó egészséget továbbra is.
Nagyon szépen köszönjük:)