Szépülni minden áron… avagy botox kontra Bárányani 1:0
Voltam Rapülők koncerten. de szerintem írtam is róla. Na, az egyik kedvenc nótámat anno Szulák Andi (most TóthVerácska) énekelte. Átmeneti csók. Ez a címe. Ott hangzik el ez a pár sor:
“hmm tudom a könyvekből
hogy az ölelésből elég egy kis adag ha őrjítő
s ahogy minket elkerül az idő
hát csak a szádat tartsd hogy ezt a századot
na meg az átlagot túléljem veled
elég csak egy csók csupán naponta délután
és csak a ráncaidat veszítheted”
Mi, akik negyven felett vagyunk picivel (vagy alatta), tudjuk ez nem igaz. A csókolózástól – ugyanúgy, mint minden mimikával járó tevékenységtől – egyre több ráncunk lesz. És még egyre több… Kinek hol. Nekem speciel a homlokomon, meg a két szemöldököm között. Nyilván a gondok… 🙂
Vagy az is lehet, a koncerteken tényleg hiba az első sorba állni, lehet a túlzó fényektől nem tükörsima már… Na, a lényeg a lényeg (ahogy Marci mondja folyton): ráncosodom. Zavar. Nem mind. A szemem környékére a mosolytól rám rajzolódott gödrök például nem. Azokért megdolgoztam.
A hialuronos feltöltést már jó néhány éve kipróbáltam. Jó volt, de nem túl tartós.
Botox… hmmm… a Szex és New Yorkban már láttam, hogy Samanthának bevált. 🙂 Nekem miért ne válna. 2015. őszén belevágtam. Tükörsima homlok és mínusz tíz év. A szemöldököm közötti mélyedés teljesen eltűnt. Imádtam. Vigyáztam rá. A doktor bácsi mondta, hogy nagyjából három hónapig tart a hatás, utána gyengül a hatás, végül az idegek újra átveszik a munkájukat és visszatérnek a ráncok. Ilyenkor még kicsit várunk és a feltöltést nagyjából fél évente lehet ismételni.
Így is volt. Nagyon vártam az újabb “koktélt”. Fájt. Ez volt az első különbség, az elsőhöz képest. Aztán jöttek a puklik a szúrások helyén. De estére szépen elsimult. Boldog voltam. Újra sima homlok! Hurrá!
Reggel ébredés. Gyanúsan rossz látás. Fürdőszoba. Auuuuuuu!!! Egy malac nézett vissza a tükörből. Mindkét szemem csíkra húzódva és teljes ödéma az arcom. Atyaég! Ez így marad? Aggódó telefonhívás a doktor bácsinak (akit természetesen azóta is nagyon szeretek és tisztelek, nem az ő hibája). Megnyugtató szavak, hogy lehet allergia. Jegeljem és szedjek kálciumot. Életemben annyi kálciumot nem ettem, mint abban a pár napban.
Arcom akkori egyetlen dísze a műszempillám volt. Igaz pontosan úgy festettem, mint a Muppet Show-ból Miss Röfi, de mégis volt valami kis arcom. Doktor bácsi szerint azonnal le kellett szedetni, szegény Nórika (kozmetikusok királylánya) szánakozva leoldotta.
Estére mindig kicsit jobb lett a helyzet, majd reggelre jött újra Malacfej… Teljesen odáig voltam. Ha valami használható a 178 centimből az a fejem és most az is oda… 🙂 🙂 Minden áldott nap kétszáz szelfi, hogy vajon jobb-e… Hát nem. 🙂 Az ödéma nagyjából három nap alatt tovább állt. Örömérzet!
És jött egy esti fogmosás. (reggeli is volt, de akkor még nem történt semmi különös) Fogkefe elő, szépen rányomom a pici csík krémet, víz folyik, szám nyílik. Mondom: szám nyílik. Nem csak a jobb oldal! Hahóóó! Kedves szám bal oldala, lennél kedves felhúzódni? Nem volt. Jobban megnéztem magam és észrevettem, hogy az egyik szemöldököm magasabban van (ott jobban dolgozott az anyag) és az arcom bal oldala alig mozog. Az alig-ot konkrétan úgy értsétek, hogy alig. Mosolynál drága Juci barátnőm megkért, hogy ne csináljam többet. Gondolom jobban hasonlítottam Jokerre a Batman-ből, mint pár nappal azelőtti önmagamra. Dráma volt. És tökéletes önismereti tréning. Ezer emberből egynél fordul elő ilyen. Vagy még kevesebbnél. Tehát különleges vagyok! Hú, de jó… – gondoltam akkor.
Két hónap masszív melegítés és tornáztatás után visszaállt a rend. Ember nem örült még úgy ráncnak, mint én.
De most, így egy év után… újra ott tornyosulnak a homlokomon… Mi lenne, ha… 🙂 🙂 🙂