Szarka Tamás és a Ghymes

 

„A hangunk hasonlít, de a természetünk különbözik”

A Szarka fivérek 35 éve töretlenül muzsikálnak együtt. Ez idő alatt jöttek mentek az emberek a zenekarban, ők ketten viszont mindig kiálltak egymásért és közös szenvedélyükért, a zenéért. Ahogy a természetük, úgy zenei stílusuk is különbözik, ez pedig még sokszínűbbé teszi a művészetüket.

„Mindenki azt hiszi, hogy amiért együtt zenélünk, együtt is lakunk, pedig nem így van, külön településen élünk és mindkettőnknek van családja” – mondja Gyula mosolyogva. „Persze a gyerekkorunkból sok közös értéket és élményt hozunk, ez megalapozta a kapcsolatunk, a zenekarunk megalakulása óta pedig egyértelműen összeköt minket a zenekar, ami közös szenvedélyünk és tulajdonunk” – teszi hozzá.

„A boldog, természetközeli gyerekkorunk után, a gimnáziumban különváltunk, Gyula Pozsonyba járt, én Galántára. A nyitrai főiskolán viszont újra találkoztunk és akkor alapítottuk a zenekart is. Az elején rengeteget veszekedtünk, hosszan tartott, amíg összecsiszolódtunk. Viszont míg az emberek jöttek mentek a zenekarba, mi ketten mindig együtt maradtunk, és a nehezebb időkben is kiálltunk egymásért” – folytatja Tamás.

 

„A hangunk hasonlít, de a természetünk sokban különbözik. Én kiskoromtól zongorázni tanultam, de a gitár volta a nagy szerelmem, később pedig a nagybőgő. Tamás viszont a hegedűt szerette meg. A zenei világunk is különbözik. Tomi szereti a disszonánsabb hangulatokat, ami jobban borzol. Én szeretem a lírát és a konszonáns dolgokat, a reneszánsz hangulatot és a meséket. Ennek a különbözőségnek köszönhető az, hogy a zenénk is heterogénebb lett.” A természetem is más, mint a Tamásé, szerintem én jámborabb ember vagyok” – nevet Gyula.

„A hangunkat anyám is összetéveszti a telefonban” – veszi át a szót Tamás. „Ezért is kezdtünk el külön is játszani. Én három éve Al di Meolával koncerteztem. A saját zenei világom egy kakafon világ, mindenben megtalálom a szépet, a modern zenétől, a népzenén át az ősmagyar motívumokig, én már a rezesbandákat is szeretem, mondhatom, hogy fürdök a zenében. Ami nem fér bele a Ghymes repertoárjába, azt szoktuk külön játszani Gyulával.

 

Sokat kaptam az élettől, de úgy érzem, meg is dolgoztam érte.

 

Míg a dalszövegek íráshoz inkább költői vénára van szükség, ami egy adottság, addig viszont a hegedűművészet elsajátítása nekem 15 kőkemény évembe került. Volt olyan időszak, amikor reggelig gyakoroltam a pincében, hogy a szüleimet ne zavarjam” – meséli Tamás. Idén lesz 35 éves a zenekar, ennek örömére a nagy klasszikusokat fogjuk játszani, úgy, mint a Rege, Bazsarózsa, Kézfogás, január, Petőfi dal. Valamint meghívtuk a Hunyadi János gimnázium csodálatos gyermekkórusát. Alsó tagozatos tanítóként a kórusmuzsika is közel áll hozzánk, Gyula vezetett is kórust én pedig anno anyu kórusában énekeltem. Vendégünk lesz továbbá Szarvas Józsi barátunk, aki elszavalja egyik versemet” – mondja Tamás.

„Általában azokat hívjuk meg, akik közel állnak a szívünkhöz, akivel barátkozunk. Szarvas Jóskával Kaszás Attila kapcsán ismerkedtünk meg, azóta is szoros barátságot ápolunk” – teszi hozzá Gyula.

 

Edit