Koncert és színházi este, személyes hangvételű „beszélgetés” a hallgató-nézővel; csöndes feltárulkozás a dalokon és az énekesnő életének fontosabb eseményein keresztül.
Az énekesnő „berobbanása” a hazai rock-pop szakmába, a kulturális életbe, felkavaró és megosztó volt – egyszerre. Fanatikus rajongók és hangos elutasítók “övezték” pályáját, életét a média boncolgatta és tálalta, de a szakma nagyjai írtak hozzá és számára remek dalokat (többek közt: Presser Gábor, Geszti Péter, Novák Péter, Szenes Iván, stb.).
Oláh Ibolya mást akart: megfogalmazni, megérteni a körülötte kavargó világot, és saját dalokban adni át – merészen nyíltan, szabatosan – megfogalmazott gondolatait. Van miről beszélnie, többek sorsa az ő élete.
Ezen a koncert-színházi estén, bátran és nyíltan vállalva önmagát „beszámol” a gyerekkoráról, a származásáról, az intézetről, a barátságról, a szerelmekről, a megtett útról, a kudarcokról, sikerekről, félelmekről, álmokról – a dalok, ha lehet, még mélyebbre visznek – Ibolyán túlra – az önvallomás-estében.
Az egyetlen hangszer, a „mindent tudó” zongora teszi lehetővé, hogy a nézők figyelme a szöveg és zene által megfogalmazott gondolatokra összpontosítson, éppen ezért a színházi eszközök is minimálisak, a színpadkép, a ruha, a világítás a személyes hangvételű „beszélgetést” szolgálja.
Az elhangzó dalok az énekesnő saját régi és új, zongorára hangszerelt művei, valamint, az est alapgondolatát erősítendő hangzanak el a “vendégdalok”, cigánydallamok, balladák, Kurt Weilltől, Bertold Brechtől, példaképektől, Szenes Ivántól, Presser Gábortól, Katona Kláritól, stb.
Zongorán közreműködik: Furák Péter
Rendező: Vörös Róbert
jegyvásárlás: http://hungarikumelmenyhaz.hu/musor/ibolyantul-olah-ibolya-estje-4/