Aki ma válaszolt – Keresztes Ildikó

 

Keresztes Ildikóval, a kortalan, csinos és tehetséges énekesnővel, színésznővel beszélgettünk.

 

Bizonyára nagyon sokan megkérdezik, de engedd meg, hogy én is: Hogy vagy?

Köszönöm szépen, remekül.

Évtizedek óta reflektorfényben, mennyire fárasztó? Hogyan pihensz, mi kapcsol ki?

Fárasztó is, meg nem is. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek az a munkájuk, ami egyben a szenvedélyük is. Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amihez a legjobban értek és amit megálmodtam magamnak. Én is emberből vagyok, el lehet ebben is nagyon fáradni fizikailag és szellemileg. A szellemi fáradtság sokszor megterhelőbb, mint a fizikai. Általában az egész évet végigdolgozom, pihenésre alkalmam január környékén szokott lenni. Az év többi részében csak néhány pihenőnapot tudok lopni magamnak. Ami igazán kikapcsol, ha elutazom külföldre, más kultúrkörbe, más illatok, más ízek és más színek közé, a saját magam tempójában élvezve a pihenést.

Maximalista hírében állsz, ez mennyire igaz? Sokat csiszolod, dolgozol az adott feladaton? Nekem úgy tűnik, hogy teljesen természetesen, ahogy mondani szokták, zsigerből oldod meg a feladatokat, legyen az szerep, fellépés vagy koncert.

Maximalista vagyok, de próbálom a saját határaimat elfogadni, hogy nem tudok mindig maximálisan teljesíteni, mert ez lehetetlen. A mai elvárások sokszor emberfelettiek, de ma már jobban szeretem önmagamat. Van egy majdnem 30 éves múltam a szakmában, sok dolgot meg tudok oldani rutinból, de a mai napig rettenetesen izgulós vagyok, még ha nem is látszik rajtam. Ugyanúgy kell készülnöm és munkát belefektetnem, hogy jó legyen egy előadás vagy koncert.

Mennyi munka idáig eljutni, hogy határon belül és kívül mindenki ismer, tudja, ha te színpadon vagy, az garancia a minőségi szórakozásra? Ezt tudatosan építetted, vagy így alakult?

Nem hiszek a véletlenben, tudatosan építettem. Mivel Erdélyben szocializálódtam, úgy tanítottak, hogy a munka meghozza a gyümölcsét. Ebben hiszek, mint ahogy az egyik dalom címe mondja: Egészen, mert félig nem tudok. Talán ezért is szeretnek és tisztelnek. Örülök, ha a munkám gyümölcse eljut minél több emberhez és minél több ember élvezheti. Nagyon sok munka, olyan mint egy olimpia, ha megnyertél egyet, nem dőlhetsz hátra, hogy úgy is megnyered a következőt is. Minden előadásért ugyanúgy újra és újra meg kell dolgozni.

Mit jelent számodra a sztárság?

Nem sztárként élem meg a hétköznapjaimat. Sok pozitívum ér, szeretem, ha közönséggel közelebbről is tudok beszélgetni. Tudtam, mit vállalok, hogy olyan dolgokkal is együtt jár, ami nem feltétlenül tetszik. A bulvár túlzott kiváncsiságát nem kedvelem.

Mi a véleményed a mostani felhígult világról, ahol a tehetség és produktum sajnos kezd lecsúszni az első helyről és az instant semmi veszi át a helyét?

Túl jó véleményem nincs róla, mint bárkinek aki megdolgozott azért, amit elért. Nekem nagyon jó szüleim voltak, jó társaságom, jó tanáraim, így össze tudtam magamnak szedni a minőségi dolgokat. A mai fiatalokra rengeteg információ zúdul, sok olcsó gagyi is, ebben nőnek fel, nem lehet tőlük elvárni, hogy felnőtt korukban igényük legyen egy jó előadásra, koncertre vagy egy jó könyvre.

Folyamatosan dolgozol, fellépésekkel, színházi elfoglaltságokkal van teli a naptárad, látom, hogy áprilisban egy jótékonysági koncertre készülsz. Kinek az ötlete volt a koncert megvalósítása? Mesélnél egy kicsit róla?

Az évek során sok jótékonysági dologban vettem részt. De én vagy a zenekar még szerveztünk ilyet korábban. Az elmúlt években a sok külföldi és vidéki fellépésünk miatt Budapesten nem sok nagykoncertünk volt. A budapesti rajongók is nagyon várják már, ezért gondoltuk, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal és ezért rendezünk egy koncertet 2020. április 27-én a MOM Kulturális Központban, amelynek a teljes bevételét jótékony célra ajánljuk fel három olyan szervezetnek, melyek határon túliak és tehetséggondozással foglalkoznak.

Mi alapján választod ki a vendégeidet?

A vendégeim, Nagy Feró, Herczku Ágnes, Nikola Parov, Karácsony János, Ferenczi György, Takács Nikolas, Király L. Norbert és Baricz Gergő kiválasztásánál is számított a határon túliság, a mentorszerepem és az értékrend. Az évek során sok kollégával dolgoztam együtt, de igyekeztem olyan vendégeket is hívni akivel még nem. Ilyen pályatárs Karácsony János, Herczku Ági, Nikola Parov és Ferenczi Gyuri, akikkel kölcsönösen szeretjük és tiszteljük egymást. A nevek garanciák arra, hogy műfajukban a legjobbat nyújtják.

Milyen dalokkal készültök?

Elsősorban az én repertoárom, de a vendégek miatt lesznek olyan dalok, amit mi még nem játszottunk.

Kikkel fogsz duettet énekelni?

Ez még alakulóban van.

Ez egy egyszeri koncert lesz vagy több helyen is előadjátok?

Mi nagyon szeretnénk ebből egy sorozatot csinálni, de nagyon nehéz ennyi ismert és sokat foglalkoztatott előadót összeszervezni. El tudom képzelni hasonló formában, akár más vendégekkel kiegészülve.

Ha lenne 3 kívánságod, mi lenne az?

Az első és legfontosabb az egészség, mert anélkül nincs semmi. Eddig is szeretett a Jóisten, remélem, hogy ezután is fog. Amit idénre terveztem, az valósuljon meg, a magánéletemben és a szakmaiban is. Nagyon jól kezdődött az évem, remélem minden jól fog alakulni. A harmadikat rábízom a sorsra.

Megosztanál az olvasóinkkal egy backstage történetet, legyen az bárhol?

A Csakazértis szerelem című darabot játszottuk egy vidéki művelődési házban, de nem volt idő felmérni a terepet és nem néztem meg, hogy hol vannak a takarások, kijáratok a színpadról. Véget ért jelenetünk Sasvári Sándorral, én a megszokott kijáraton indultam el, hogy lemenjek a színpadról. Kiderült, hogy ott már vége a színpadnak és leléptem a sötétbe. Lezuhantam a színpadról, a kollégák rettenetesen megijedtek, hogy mi volt ez a nagy robaj, mert nem látták, hogy mi történt a sötétben. Hál’Istennek nem történt bajom és tudtuk folytatni az előadást, de elég horrorisztikus élmény volt.

Mit üzennél a 20 éves Önmagadnak? És a 80 évesnek?

Kiindulva abból, hogy az Anyukám 80 éves és tele van energiával, csak azt tudom üzenni, hogy adja a Jóisten, hogy én is ilyen legyek. A 20 évesnek azt üzenném, hogy bár lett volna merészebb. Biztos, hogy megpróbáltam volna egy pár évig karriert csinálni külföldön. Ez még nincs lejátszva, mert azt szoktam mondani, hogy amíg az ember él, addig pont annyi lehetősége van egy 20 évesnek és egy 80 évesnek is.

Nagyon szépen köszönjük:)