Nemzetközi vizsgára készülődve minden tanácsadó elárulja a gyenge pontját, mi az a kérdés, téma, probléma, ami nehézséget jelent számára. 20 év és 10.000+ óra igazolt coaching után magam se dőlhetek hátra, az én Achilles-sarkam a gyász és az elengedés.
A magánéletben elégnél is több gyakorlatot, személyes tapasztalatot szereztem: sokan meghaltak körülöttem, költözés és ilyen-olyan élethelyzet miatt tucatnyi barátomat, munkatársamat veszítettem szem elől az évek során. Kikopott mellőlem egy férj és pár szerény szerelem. Megnőttek a gyerekeim és már nem engem tekintenek a legkihívóbb projektnek. Rettenetesen izgulnak, hogy eredeti módon ronthassanak a saját esélyeiken. Ebbe nem szólhatok bele.
Lassan megszokom az elengedést, fű alatt megtanulom a leckét, közben pedig összegyűlt néhány titkos fogás.
Egy alkalommal még sötétben indultam az ország másik végébe tréninget tartani. Megálltam a legelső, útszéli benzinkútnál, hogy magamhoz vegyem, ami jár: egy jó adag kávét. Nemcsak nekem lehetett korán, mert az eladók üveges tekintettel kóvályogtak az üzletben és szemmel láthatóan legkevésbé se volt ínyükre, hogy jelenlétemmel megzavartam a zombi apokalipszist. Hibátlan nyárspolgári neveltetés: rettenthetetlen maradtam. Egy hangos jó napotot vágtam közéjük, elvégre még én se ébredtem fel igazán. Vágtam volna. Nem jött ki hang a torkomon. Ezek elvarázsoltak, sóbálvánnyá változtattak, menekülnöm kéne. Talán túl az országhatáron is, oda, ahol a hajnal nem esik áldozatul az eladók esztétikai környezetszennyezésének, ahol mindenki azon iparkodik, hogy minél kevésbé terhelje rá a kelet-európai lényét az ártatlanokra.
Új lendület, mert kitartásom, az van, és nézz oda, sikerült! Kilökődött, mit kilökődött, kirobbant belőlem egy eszméletlenül kerek “…POT!”.
Riadtan néztem körbe, ki vette észre, hogy megőrültem, részleges, organikus agyi károsodást szenvedtem a Föld nevű bolygón, egyszóval köszöntem. Szerencsére itt senkinek se kell attól tartania, hogy az alkalmazottak számára feltűnővé válik és esetleg bárki hiányolni kezdené a “JÓNA” előtagot mint lehelletfinom felvezetőt. Ó, ezerszer áldott hun tahók, szalonképesre tisztogatott barbárok, köszönöm! Ahogy a Csinibabában éneklik: “Ezt megúsztam szárazon! Bárhogy is számolom, egy cseppet se fáj! De nem ám!”
Azóta bárhová belépek, csak annyit mondok: -“Pot!” Ha köszönnek, én is udvariasan megismétlem, immár teljes pompájában feláldozok egy jó napot!-ot. Ha nem fogadják, megnyugszik a lelkiismeretem, hogy rajtam azért nem múlt a dolog.
Szóval, így dobjunk hurkot a mindennapi, bosszantó modortalanságnak és mindennemű, ki nem mondott sértésnek.
Miután detektáltuk és elkaptuk őket, azonnal engedjük is el, mert így mondja Máté evangéliuma:
“Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszíti életét …, megtalálja azt.”
Ha felszakad a mátrix és megpillantod a “valóság sivatagát”, elveszíted a belső derűdet. Ha lezárod magad saját értékrended védelmében, önkörödbe zárulsz és kellemetlenül leválsz a környezetedről. A Csinibaba-stratégia halvány, tiszta egyensúly a kiábrándító profán és a mindent gyógyító “szent” között.
Ha nem is tudtuk meg, hogy gyászolnak a profik -talán majd a következő részekben összejön-, de belekóstoltunk a hülyeség elengedésének gyönyörűségébe és megtanultuk a Csinibaba-stratégiát.
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Az Ontológusű
https://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html
Hálás köszönetem férjemnek és tanáromnak, Dr. Kollár József Ph.D-nak.