Fotó forrás: wikipédia
Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.” Szent-Györgyi Albert
Hátjah:-)))ez lenne a lényege, de hát mint tudjuk az egyszerű, ésszerű és helyesen értelmezett pedagógia 2021-ben csak nyomokban tartalmazza Szent-Györgyi Albert gondolatait.
Valóban az lenne a jó iskola ahol úgy hajtják a gyerekeket mint egy versenylovat? Az a jó tanár, aki olyan szigorú, ha kap egy szerelmeslevelet, kijavítva küldi vissza a feladóhoz?:-))))
Valóban az a jó tanár, aki vigyázbanülő gyerekeket tud csak tanítani? Az lenne a jó tanár aki addig kérdez ameddig nem tudsz, vagy netán addig kérdez amíg tudsz? Nah melyik a jobb? Melyiknek a módszere a jobb? Lealázni a diákot, vagy bizalmat szavazni neki???
A mai pedagógusok között sajnos vannak éppen elegen akiknek nem lenne szabad gyerekekkel foglalkozni, hisz többet ártanak mint használnak…. TANÁRNAK LENNI nem a hivatásuk, csak a munkájuk, az Iskola csak a munkahelyük, ahova olykor unottan, türelmetlenül, idegesen, empátiamentesen, a magánéleti zsákjaiktól frusztráltan érkeznek az osztályokba…és a legnagyobb sikerélményük abban merül ki, hogy uralkodnak a védtelen gyerekeken, mindezt a „gyerekek érdekében”. Megkövetelik a feladatokat, kierőszakolják a jó jegyeket, mert azt hiszik ettől lesznek jó tanárok…sok szülő meg elhiszi…
A gyerekeket simán megalázzák a társaik, tanárok előtt, beskatulyázzák, csak a saját hangjukat hallják, szvl elég nagy inkompetenciával vannak megáldva, de mosolyogni és álkedvesnek lenni, azt nagyon tudnak….hisz ők mindent a “gyerekekért tesznek”. Ez egy nagy probléma, és a legnagyobb felelőse maga a fent “diagnosztizált” tanító/ tanár.
Talán viccesnek hangzik, de nem az.
Az iskola élményeket kellene adjon, a tudásszomj mellett, jó közösségeket, tartós és igaz barátságokat, bizalmat, biztonságot adva a gyerekek számára, amivel a fekvőrendőröket picit könnyebben vennék.
Igaz kevesebb, nyugtató fogyna, kevesebb diszmindenes gyerek lenne, kevesebb lenne a magatartási probléma…
De örüljünk annak, hogy vannak jó szakemberek, jó iskolák, összetartó közösségek is és azokat nagyon meg kell becsülni:-).