Hogy lesz egy sikeres jogászból, pszichológus és hipnoterapeuta IS?
Hogy is mondják?…az első szerelmet nem tudjuk elfelejteni. Ez nagyon igaznak bizonyult az én esetemben is, ami a professzionális szférát illeti. Pszichológiát szerettem volna tanulni már a gimnáziumban is, #végülis úgy alakult az életem, hogy jogászként kezdtem és különösképpen kereskedelmi megállapodások és szerződések tárgyalása volt a fő munkaterületem, amit nagyon szerettem. Ugyanakkor mindig érdekelt a pszichológia, az emberek és viselkedésük megértése, az ahogy alakítja a kontextus egyes tapasztalatainkat, érzelmeinket, magatartásunkat. … Hiszek abban, hogy az embereknek megvannak a szükséges erőforrásaik, ahhoz hogy kezelni tudják a különböző kihívó helyzeteket, … nagy valószínűséggel krízishelyzetekben ezeket nem tudják a lehető legmegfelelőbb mértékben kiaknázni, vagy esetleg tovább szükséges fejleszteni, vagy új készségekre van szükségünk, a hipnoterápiában #végülis ezeket a belső erőforrásokat léptetjük újra színre, annak érdekében, hogy az adaptív válaszok létrejöjjenek.
Mikor és hogyan döntötted el, hogy ismételten tanulni fogsz?
Lehet kicsit furcsán hangzik, de én mindig is szerettem tanulni, természetesen főleg azokat a dolgokat amelyek iránt érdeklődők, ami tetszik és közel áll hozzám … Amennyiben tudatosabban megfigyeljük a folyamatokat egész életünkben tanulunk, folyamatosan ingerek érnek bennünket, amelyekhez amennyiben rugalmasan és nyitottan állunk hozzá meghozzák nekünk azt a visszajelzést, teljesen mindegy, hogy pozitívat vagy negatívat, amelyből tanulunk. A döntés nagyon egyszerű volt: 2013-ban a szülővárosomban Désen megszerveztem és elindítottam egy előadás sorozatot, amely többnyire pszichológiai témák köré csoportosult, kiváló szakmabeli emberekkel ismerkedtem el és elhatároztam, hogy ezen az útvonalon szeretnék tovább haladni és olyan élményeket nyújtani a körülöttem levőknek, amilyeneket én is megtapasztaltam. 2005-ben elkezdtem a Babes Bolyai Alkalmazott Pszichológiai tanszékén az egyetemet, majd ugyanitt mesteriztem is. Jó érzés volt visszaülni az iskolapadba, felnőtt fejjel már teljesen másképp tanultam, mind könnyedség, mind strukturáltság szempontjából.
Mi, ki/kik motiválnak? Ki/kik/ inspirálnak?
A motiváció kapcsán azt mondhatom, hogy ez nagyon sokrétű volt, ugyanakkor az évek során ez változott is. Esetemben elég erős volt mindig a belső motiváció, azért tanultam mert szerettem, azért olvastam, mert szerettem, azért kutattam, azért dolgoztam trénerként, mert szerettem…egész egyszerűen örömömet leltem benne. Nem igazán tudok annyira odaadóan dolgozni olyan dolgokért, amik nem érdekelnek túlságosan vagy nem találom meg magam bennük. Természetesen ez nem mindig könnyű, tanácsos elfogadni azt is, hogy sokszor olyan dolgokat is meg kell tennünk amit nem kedvelünk különösképpen, de ki állította azt, hogy az értékes dolgokhoz nem tartoznak hozzá az áldozatok, vagy némi szorongás, stressz?: ott voltak a tanulással töltött éjszakák, a szigorúbb időbeosztás, az életemben jelenlevő szerepekkel való zsonglőrködés, az áldozatok amit esetenként meghoztam. Teljes mértékben hálás vagyok a családomnak, hogy mindig mellettem voltak és támogattak.
Az egyetem alatt nagyon sok értékes embert ismertem meg, mind osztálytársak, mind tanárok személyében, akik motiváltak, inspiráltak. Kiemelkedő szerepe van dr. Vargha Jenő-László tanár úrnak, aki az államvizsga-, majd a mesteri dolgozatomat mentorálta. Nagyon sokat köszönhetek neki, mind emberileg, mind szakmailag, rengeteget tanultam tőle a kutatási és alkotási projektekben az évek során.
Megjelent a Valóságteremtő mesék címmel a az első fejlesztő mesekönyved, melyben Dr. Vargha Jenő is közreműködött. Miért pont ez lett a címe?
Igen, Vargha tanár úrral dolgoztunk ezen a könyvön, vele együtt sikerült oly módon beépíteni a könyvbe azokat a pszichológiai elméleteket és gyakorlatokat, amelyek a szakirodalomban empirikusan megalapozottak, hogy ez a lehető legmegfelelőbb módon segítsen a gyerekeknek és nevelőknek beépíteni az adaptív viselkedéseket életükbe. Valóságteremtő mesék, mivel segítségükkel olyan helyzetekkel találkoznak, olyan modelleket és viselkedési sémákat látnak, valamint olyan érzelmi megnyilvánulásokat ismernek fel, amelyek a saját életükben is fellelhetők. A gyermekekkel minden mese végén interakciót folytatunk, azáltal, hogy megkérjük rajzolja le, gondolja tovább, mesélje el a saját tapasztalatát. Ugyanakkor azáltal, hogy valamennyi meséhez tartozik a szülőknek, pedagógusoknak szóló használati útmutató, valamint az a kérés, hogy a gyermeknek az illető mese üzenetét és tanulságát minél érthetőbben fogalmazza meg és dolgozza fel, mely által, a gyermek megtanul adaptív válaszokat produkálni kihívó helyzetek esetében, mindezen rugalmas hozzáállások beépülnek viselkedés repertoárjukban és sikerül a számukra legmegfelelőbb mértékben megteremteni saját valóságukat.
Hogyan születtek meg a mesék?
A valóságteremtő meséknek mi más alapja lenne mint a valóság? A 16 mesénk egy-egy téma köré csoportosul, olyan helyzetek köré, melyek többé-kevésbé jelentkeznek a családokban. Nagyon sokat merítettem a gyerekeimmel való interakciókból, a férjemmel való beszélgetésekből, a családban jelentkező kihívó helyzetekből, a saját botladozásaimból. Kiindulva abból a gondolatból, hogy a gyerekek mennyire szeretik a meséket, szeretnek azonosulni egy-egy szereplővel, élvezik azokat a történeteket és helyzeteket amelyek ismerősek számukra, elhatároztuk, hogy megírjuk ezeket a meséket. Azt az igényt is igyekszünk kielégíteni, mely szerint a gyerekek kíváncsiak, kreatívak, szeretnek beszélni és tovább gondolni helyzeteket, magukra vonatkoztatni a történeteket, rajzolni: minden mese végén van egy kis párbeszéd Danival és Nórával, mely erre sarkallja őket.
Mennyire vagy benne a történetekben?
Mint említettem, Dani és Nóra történeteit a saját családi életünkből merítettem, úgyhogy azt mondanám, hogy nagyon is benne vagyok, mint anya és mint pszichológus.
Mit gondolsz a gyereknevelésről?
Ha egy mondatban kéne megfogalmazzam, azt mondanám, hogy számomra a gyereknevelés, jobban mondva a gyerekekkel való foglalkozás az egyik legszebb dolog az életemben amit élvezettel csinálok, ugyanakkor sok kihívás is van benne. Amit hasznos megértenünk, hogy nem kell a tökéletes anyák és apák legyünk, vagy a tökéletes nevelők, vagy pedagógusok. Nem lehetünk és nem is kell. Azt gondolom, ha feltétel nélkül szeretjük a gyerekeinket, akkor a jó úton vagyunk, ami természetesen nem azt jelenti, hogy mindenfajta viselkedést is elfogadjuk minden esetben. Fontosnak tartom a gyerekkel egy olyan bizalmi, szeretetre épülő kapcsolat kialakítását, ahol otthonosan érzi magát a gyermek, elmondja gondolatait, érzelmeit, aggodalmait, ahol önmagát adja.
Ki a jó szülő?
Hogy ki a jó szülő, ez egy jó kérdés. Én úgy érzem, hogy nekem, például nagyon jó szüleim vannak, és biztos vagyok benne, hogy sok millió ember ugyanígy gondolkozik a saját szüleiről. Hogy mitől jó egy szülő?… az egyéni mindenkinek. Amint mondtam az előbb is, nem kell tökéletesnek lenni, elég az, ha elég jó szülők vagyunk. A feltétel nélküli szeret kapcsán amit az előbb említettem, még arra szeretnék kitérni, hogy amennyiben ez megvan, a gyermek is sokkal rugalmasabban viszonyul hozzánk és megérti, hogy vannak helyzetek amikor mi is fáradtak vagyunk, mi is türelmetlenkedünk, vagy idegesek vagyunk, és ez természetes…ez adja meg a nevelő emberi voltát, ezáltal leszünk autentikusak és ezt a modellt látva nagy valószínűséggel ő is megtanulja majd perspetívába helyezni a dolgokat és a kontextusnak megfelelően hozzáállni ezekhez.
Milyen nagy tanulságok vannak a könyvben?
A könyvben sok szempontra kitérünk: a hatékony problémamegoldás, a megküzdési stratégiák, az empatikus hozzáállás a körülöttünk levőkhöz és saját magunkhoz is, a negatív érzelmek, helyzetek és gondolatok elfogadása, a társas kapcsolatok fontossága, kellemesen együtt töltött idő fontossága és gyakorisága, a rugalmasság, a másik szempontjának elfogadása, a kompromisszumvállalás, az őszinte kommunikáció. Talán ami mindezen túlmutat, az a jelen pillanat lehető leghatékonyabb kiaknázása, az, hogy tegyünk valamit annak érdekében, hogy az életünkben jelenlevő értékek irányába mozduljunk el.
Kiknek útmutató és kiknek ajánlod?
A könyv óvodásoknak és alsó osztályos gyermekeknek szól, szüleiknek, pedagógusoknak és nevelőknek. A Valóságteremtő meséket ˶gyermeknyelven’’ írtuk meg könyvben egyszerű illusztrációk vannak, melyekről könnyedén leolvashatja a gyermek az érzelmeket is, amelyekről ajánlatos elbeszélgetni a gyermekekkel. Pont ezért valamennyi meséhez hozzátartozik a szülőkhöz, pedagógushoz szóló ,,használati útmutató”, melynek célja, hogy a felnőtt a lehető legmegfelelőbb módon válassza ki a gyermek fejlődését, vagy a jelentkező problémás viselkedés korrekcióját szolgáló mesét. Természetesen nem szükségszerű csak problémás helyzetekben elővenni a könyvet: amellett, hogy kiváló szórakozásként szolgál a gyerekeknek felfedezni ,,hasonmásaikat”, akik hasonló gondolatokkal foglalkoznak, hasonló dolgokra kíváncsiak és hasonló dolgokon bosszankodnak, a mesék prevenciós céllal is működnek azáltal, hogy bizonyos adaptív viselkedési sémákkal, különböző perspektívákkal ismertetnek meg.
Mi üzensz az olvasóknak?
Ahogy Danika és Nórácska történetei is szemléltetik, felkészülhetünk arra, hogy a családok életében újabb és újabb kritikus helyzetek következhetnek: rajtunk múlik a kihívó helyzetekhez hogyan állunk hozzá, amennyiben jobban megfigyeljük, valamennyi esetben tanulunk valamit, és ha tanulunk, akkor tovább fejlődünk és igyekszünk a lehető legrugalmasabban viszonyulni a körülöttünk levő dolgokhoz. Figyeljünk oda gyermekeinkre, legyünk nyitottak a velük és általuk megélt tanulási tapasztalatokra és szeressük őket
Hol és hogyan lehet rendelni?
contact@premiumlap.hu
A mesekönyvet a Magyar Kormány Miniszterelnöksége, Nemzetpolitikai Államtitkársága és Bethlen Gábor Alap támogatta.
