Addig nem várhatjuk el, hogy mások tiszteljenek, amíg egymást lerántjuk a sárba – mondja Kriszta, aki ezúttal többek közt gyereknevelésről, lelkiismeretfurdalásról, példamutatásról, szorongásról, kételyekről, és a kételyek hatására történő fejlődésről beszél, na meg arról, hogy miként lehetnénk képesek nyitottabb, elfogadóbb, és szeretetteljesebb hozzáállással jobb közösséget létrehozni. „Kevesen érzik magukat a helyükön. Sokan érzik azt, hogy a világ kicseszett velük. Én meg azt érzem, hogy nagyon sokan nem tesznek meg magukért mindent. És ezért van ez a sok vicsorgás, meg nem értés, lehülyézés. Az emberek nem érzik azt, hogy ott vannak, ahová jutniuk kellett. ‘Miért ő, miért nem én? Ő miért gazdagabb? Ő miért sikeresebb? Ő miért ez, miért az, miért amaz?’ Nagyon kevesen teszik fel azt a kérdést maguknak, hogy: azért tartok itt, mert én így alakítottam az életemet? Most ment a vírus alatt, hogy menjenek el dolgozni a művészek, mert a munka az, amikor fát rakodsz. Nem! Ez is annyira kirekesztő… Mit érne az életünk zene, színház, tánc, mozi, könyvek nélkül? Semmit! És az kemény munka. ‘Ne nyafogjon, menjen el dolgozni!’ Nem érted?! Ő a lelkéből dolgozik, a tehetségéből! Csináld utána! És ezzel nem azt mondom, hogy fát rakodni mindenki tud, az is egy munka… de ilyen teremtő emberek nélkül nagyon sz*r lenne a világunk. Ezért mondom, hogy nem látom, hogy jó felé haladnánk, mert sokan harapdálják a másik torkát, és kiélik magukat egymás gyalázásában.” 🦋 Hajnali Facebook: https://www.facebook.com/daniella.haj… 🌸 Hajnali Instagram: https://www.instagram.com/daniella.ha… Ha tetszik a videó, iratkozz fel a csatornára! ❤️
Riporter: Nagy Daniella