Egressy Zoltán Gordiusz című karanténkomédiájának ősbemutatójára készül Fekete Linda Gubik Ági és László G. Attila. A Zichy Szín-Műhely előadását Léner András rendezésében március 13-án 19 órakor közvetíti az eSzínház a 6szín színpadáról.
Fekete Lindát kérdeztük a készülő produkcióról.
Mennyiben más ez a karanténkomédia, mint az eddigi vígjátékok amiben szerepeltetek?
Magában a készülődésben nem érzek különbséget, talán csak annyit, hogy a színész úgy érzi, hogy van még ideje, hiszen úgysem ülnek nézők a nézőtéren a premieren, így talán hajlamosabb a halogatásra. Az azonban biztos, hogy nem tud egy teljes értékű előadás létre jönni, mert igenis szükség van külső szemre, fülre, hogy beálljon a darab ritmusa. Reakciók nélkül, olyan mint a kapura rúgás, kapus nélkül, betalálhat, de elmarad a katarzis.
Mesélj pár mondatot a karakteredről! Miért kihívás számodra?
Annyira emberi, mármint a gyarlóságát tekintve. Viccet félretéve, a karakter önzősége, számító énje kihívás számomra. Szemrebbenés nélkül hazudik, és úgy tesz, mintha nem csinálna semmi rosszat. Ebben az esetben a gerenda smafu. Mármint, úgy értem a szálka és a gerenda mondásból kiragadva. Szóval, furcsa ezt így megtapasztalni, hogy ilyen is lehet az ember, és még élvezi is.
Mi az az instrukció, amit legtöbbször hallasz a rendezőtől?
Ne akarj nyolcfélét eljátszani, legyél vektor, egyenesen a célpontra céloz, ne mütyürkéz!
Egy év alatt megjárhattuk a karantén lét minden oldalát. A mostani tudásoddal, tapasztalatoddal mit üzennél az egy évvel ezelőtti önmagadnak?
Kitartást! Erre nem lehet felkészülni, csak türelmesen túlélni. És ha már nagyon rossz, a maszk alá feldobni egy piros rúzst, bár nem látják, de te tudod, és ez magabiztosságot kölcsönöz.
Mit üzennél a közönségnek, miért váltsanak jegyet az előadásra?
Azt vettem észre, hogyha az ember kívülről látja magát, illetve a helyzetet amiben él, nagyot tud mulatni rajta, mert jó érzés, hogy nem vagyunk egyedül ebben a slamasztikában. Ki-ki magára ismerhet, egy-egy mozdulatban, egy-egy kifakadásban, egy-egy meggondolatlan cselekvésben, mert az előadás alatt átkerül egy kicsit a fókusz, mert a karantén alatt mi magunk vagyunk állandóan reflektorfényben.