Janikovszky Éva 95. születésnapjára online ünnepi hétvégével készül a 6szín. A március 23-án streamelt A lemez két oldala című produkció az írónő azonos című regényéből készült. Az előadás alkotói, Horváth Lili, Kovács Patrícia, Elek Ferenc, Simon Kornél és Tollár Mónika elárulták melyik a kedvenc Janikovszky idézetük a darabból és miért.
Horváth Lili azért választotta a következő idézetet kedvencének, mert hasonló beszélgetések zajlanak mostanság a fiai és közte nap mint nap. Úgy érzi, hogy ebben a Janikovszky-lemezben ismer legjobban most magára – de azért reméli, ez majd változni fog:
„Lacika, hát hogy beszélsz te az anyáddal…?! Mi az, hogy mért turkálok a szekrényedben…?! Vedd tudomásul, édes fiam, hogy ha én egyszer végre rendet rakok helyetted ezen a szeméttelepen, akkor te nekem csak egyet mondhatsz: azt, hogy köszönöm szépen..!”
Kovács Patríciának, az előadás másik női szereplőjének ez a kedvenc Janikovszky idézete: „Ne, ne szólj közbe, Lajos, egyetlenegyszer az életben hadd mondjam végig, amit akarok…!”
– Jaj, én olyan sokszor érzem pont ezt…! Ez a mondat az én magánéletemben is sokszor kicsúszott már a számon; hogy egyetlen egyszer az életben hadd mondjam már el, hogy mit akarok…! Úgyhogy amikor ennél a mondatnál tartok a szövegben az előadás során, mindig nagyon sokat ad és jelent nekem – árulta el a színésznő.
Elek Ferenc kedvenc szövege az előadásból:
“…Gondoltam, főzök magamnak egy jó kávét, ha már nincs senki ebben a hideg lakásban, aki főzzön nekem. Mondd, drágám, hol tartod te a kávét?! Az egész konyhát végigkutattam – sehol egy szem kávé…!”
A Katona József Színház művésze azért választotta ezt a részletet, mert szereti azt a görbe tükröt, amit ezzel a szöveggel tart Janikovszky Éva a férfiak elé.
“Szeretem, ahogy rájuk lát, ahogy megmosolyogtatja őket – ugyanakkor nagyon-nagyon szerethetőek maradnak!”- mondta.
Simon Kornél, az előadás másik szereplőjének kedvenc idézete ez:
„Képzeld csak el, mekkora szemeket mereszt majd a Gergő bácsi, ha kocsival kanyarodunk a házuk elé! Mi…? Hogy a Gergő bácsi tavaly meghalt…? Hát ezt miért nem mondtad…?! Nem, nem létezik, hogy mondtad, hát csak nem felejtettem volna el, mikor annyira kedveltem a kisöreget! Hogy te le is akartál menni a temetésére, de én nem engedtelek…? Na erre sem emlékszem. De látod, ha lesz egy kocsink, akkor ez sem probléma többé! Mariska néni temetésére, ha ne adj’ isten, meghal szegény, simán leviszlek. “
– Sajnos nem ismeretlen, bár szerencsére nem túl gyakori momentum az életemben a pillanat, amikor a “szent cél” érdekében minden létező konvenciót áthágva, próbálok egyszerre meggyőző és humoros lenni, holott már sem meggyőző, sem humoros nem vagyok, csak otromba – vallotta be a művész.
Tollár Mónikának, az előadás megálmodójának, szövegkönyvírójának gyakorlatilag 8 éve már ez a legkedvesebb részem az előadásból:
“…Mindenki csak szörnyülködött, hogy mit csináltam a kezemmel, én meg mondtam, hogy málnát szedtem a férjem nagybátyjánál. Na és mennyi málnát kaptatok, kérdezték, én meg mondtam, hogy szerencsére a férjem rokonai nem hoztak olyan helyzetbe, hogy vissza kelljen utasítanom…!”
– Egyszerűen nem tudom megunni azt a hihetetlen eleganciával, de egyben fanyar humorral körülírt mindennapos élethelyzetet, amikor nem lehet egy az egyben, szemtől szembe megmondani valakiről, mit gondolunk – mesélte kedvenc idézetéről az előadás rendezője.