Ágoston Katalin a Centrál Színházban érett igazi színésznővé, első bemutatójában Törőcsik Marival állhatott színpadon. Hét év és megannyi szerep után Horgas Ádám hívására Szegedre szerződött. Az ott eltöltött tartalmas három év után azonban úgy döntött kipróbálja magát szabadúszóként.
Ha az ember rád keres a Wikipédián, akkor az oldal algoritmusa Ágoston Pétert, Horgas Ádámot és Auksz Évát hozza fel, mint “kapcsolódó oldalak” hozzád.
Ágoston Péter az öcsém, és azonkívül, hogy a testvérem, a kollégám is, bár színpadon folyamatosan elkerüljük egymást. Horgas Ádám a szakmai pályám egyik meghatározó alakja. Auksz Éváról meg biztosan tudja az internet, hogy szimpatizálok vele. Egyszer dolgoztunk csak együtt Dunaújvárosban, és az nagyon jó volt. Az alkatunk is, hangfajunk is hasonló. És ha jól tudom, ő is hosszú társulati tagság után lett szabadúszó, mint én és nagyon jó szerepeket játszik. Remélem rám is ez vár majd a szabadúszásban.
Számos zenés és prózai szerep van mögötted. A pályádat milyen korszakokra bontanád?
A kezdet az egri színházhoz kötődik. A szüleim ott játszottak a zenekarban, ezért sok előadást láttunk, amit aztán otthon az öcsémmel elő is adtunk. Hálás vagyok nekik, hogy bár a színház árnyoldalát is látták, mégsem beszéltek le minket róla. Nagykamasz koromban aztán több előadásba is bekerültem. Csizmadia Tibor igazgatása alatt szuper csapat volt ott, igazi színházi műhelymunka folyt, és sokat lehetett tanulni a szakmáról.
Mégsem a Színművészetire, hanem magánének szakra jelentkeztél a Miskolci Egyetemre.
Nekem annyira összekapcsolódott a színház a zenével, annyira imádtam énekelni, hogy nem is volt kérdés, hogy ne ez irányba tanuljak tovább. Közben játszottam továbbra is Egerben. Aztán Kéringer László mesteremnek köszönhetően bekerültem az Operettszínház Énekkarába és az Operett Akadémiára. Így egyszerre végeztem el a két iskolát.
Mégsem az Operettben találtak meg a feladatok.
A legjobb döntés volt az életemben, hogy jelentkeztem a Centrál Színház castingjára, ahol az Egy nyári éj mosolya előadáshoz kerestek szereplőket komolyzenei képzéssel. Hatalmas fordulatot vett a szakmai életem. Egyrészt mert megkaptam a szerepet, másrészt mert Puskás Tamás szerződést ajánlott. Ott váltam színésznővé. Egyből mély vízbe dobtak, muszáj volt helytállni. Hét év alatt nagyon jó szerepeket bíztak rám, és közben vendégművészként kipróbálhattam magam több helyen is. Például a Magyar Színházban, ott találkoztam először Horgas Ádámmal. Aztán ezt követte az újabb közös munkánk, a Lepkegyűjtő, ami több mint 200 előadást élt meg.
A következő állomás a Szegedi Nemzeti Színház, gondolom ehhez is köze van Horgas Ádámnak.
Igen. Különleges a munkakapcsolatunk: inspiráljuk egymást, érti azt ahogyan én működöm, és azt hiszem, én is értem őt. A személye biztosíték volt számomra, hogy nem fogok rosszul járni, hogy az amúgy biztos és szeretett budapesti tagságomat feladom. Fantasztikus szerepekkel csábítottak Szegedre, olyan rendezőkkel dolgoztam együtt, mint Alföldi Róbert, a Mohácsi János, Vidovszky György, Peller Károly, Barnák László, Szőcs Artur, akiktől rengeteget tanulhattam a különböző próbaidőszakok alatt.
Hogyan fogadtak Szegeden?
Csakis jó tapasztalataim vannak a vidéki léttel kapcsolatban. Nagyon összetartóak a szegediek, jó csapatba csöppentem. Nyitottan fogadtak nem csak engem, hanem mindenkit, aki oda szerződött. Maga a város is fantasztikus. Nyilván nem tudom milyen volt ott előtte, de én csak azt tapasztaltam, hogy a közönség nagyon kíváncsi volt ránk, robbanásszerű volt az indulás, katartikus volt ezt megélni. Valószínű ehhez kellett a vezetőség széleskörű gondolkodásmódja, hogy egyszerre tisztelik és elismerik a színház múltját, ugyanakkor mégis nagyon nyitottak szakmailag. Egy ilyen szellemiségű színházban játszani minden színész vágya. Különböző gondolkodású és stílusú rendezőket hívtak, és ez nagyon jó hatással volt a társulatra. A pandémiás helyzetben előfordult például, hogy rendező nélkül kellett próbálnunk. És ez a csapat nem hogy leeresztett volna, hanem még nagyobb erőbedobással, 110 százalékkal dolgozott.
Miért döntöttél úgy, hogy mégis a szabadúszást választod?
Egyrészt a magánéletem Budapesthez köt, másrészt nagyon megterhelő volt a folyamatos kétlakiság. Azt éreztem, hogy szétdarabolódom. Mérlegelnem kellett, hogy meddig bírom ezt bőröndből bőröndbe, utazástól utazásig életet. Jól esett a vezetőség részéről, hogy megtarthatom néhány futó előadásomat.
Milyen érzés a biztosat hátrahagyni a bizonytalanért?
Furcsán érzem magam. Ilyen helyzetben még sosem voltam. Eddig mindig társulattól társulathoz szerződtem, mindig tudtam, hogy mi vár rám. Vágyom rá, hogy megtudjam, hogy hol lehet a helyem ebben a szakmában, kíváncsi vagyok, hogy milyen az, amikor az ember a saját maga ura.
Amint említetted a következő munkád újra Szegedhez köt. Te játszod a West Side Story főszerepét a Szabadtérin.
Nagyon örülök, hogy Rosta Mária producer és Alföldi Róbert bizalmat szavaztak nekem. Szeretek Alföldi Robival dolgozni, nála úgy érzem, mindig lépek egy kicsit előre. Remélem, most is így lesz. Bernstein zenéje pedig lenyűgöz. Úgyhogy nagyon várom az újabb közös munkát.
Mi lesz azután?
Világ életemben pozitívan álltam a dolgokhoz. Az élet folyamatosan jó helyekre terelt. Bízom abban, hogy ez ezután sem lesz másként. Ha nagyon nagy szerencsém lenne, akkor megtalálnának zenés és prózai feladatok. Boldog lennék, ha forgathatnék is, most hogy könnyebb lesz egyeztetni, remélem a sorozatkészítők is gondolkodnak bennem.
Szakmailag és szellemileg is úgy érzem most magam, mint egy sportoló egy jó edzőtábor után, amikor magabiztosan indulhat a versenyre. Felkészülten várom a szabadúszás minden kihívását.