Azt bizonyára sokan tudjuk, hogy a népszerűség nem csak úgy jön… a tehetség (bármiben legyen is az) nem elég, a népszerű emberek mellett, nagyon sok ember dolgozik, időt, energiát, tudást, pénzt tesznek az adott ember mögé… kozmetikázzák amit kell és irányítják a piacnak megfelelően a produktumot. Amikor tudatosan elkezdődik egy munkafolyamat egy managerrel, managementtel mindig nagy az alázat, az együttműködés, az egyetértés stb… minimális a súrlódási felület. Sok esetben, ahogy nő a népszerűség egyre több helyen nő a súrlódási felület, ha a kollégák nem tartják a “földön” az embert és elhitetik vele, hogy neki mindent szabad”, egy idő után a népszerű ember elveszíti a realitását, kirakatban kezd élni és azt gondolja, hogy bármit megtehet és sokan meg is teszik. Elhiszi, hogy minden döntése szent és sérthetetlen és csak az a a jó amit ő mond.
Az út a csúcsra sosem egy emberes, és sajnos sokan nem ismerik el és nem becsülik meg a háttércsapata munkáját, a családjuk támogatásáról nem is beszélve.
Amikor valaki elér A pontból B-be könnyű elfelejteni, honnan jött, és kik voltak azok, akik támogatták őket Az elszakadás azonban elhomályosíthatja az emberi érzéseket, és nehezíti a hála megértését.Az empatia és az empátia fejlesztése kulcsfontosságú lenne a népszerű emberek számára, hogy valóban megértsék, hogy a sikerük mögött milyen hatalmas munka és támogatás van. Fontos, hogy a sikeres emberek sose felejtsék el, hogy a karrierjükért végzett munkájukon kívül sokan álltak mögöttük, és ezeknek az embereknek is meg kell adni az elismerést és köszönetet.
Hallottunk már olyat a történelemben, hogy a esetenként a népszerű emberek kifele nagyon kedvesek és “szerethetőek” de környezetükkel, pont ellenkezőleg viselkednek. Arrogánsak, követelőzőek,önzőek, hálátlanok lesznek. Vajon a dicsőség, siker ereje miatt? Amikor valaki folyamatosan a reflektorfényben van,(ami a legtöbb esetben tudatosan irányított) könnyű elhinni, hogy ő az, aki minden dicsőséget és sikert megérdemel. A siker és népszerűség magával hozza az emberek szeretetét, a csillogó címeket és az anyagi jólétet. Az emberi természet hajlamos lehet elhinni, hogy mindez csak és kizárólag az ő tehetségének és kemény munkájának az eredménye pedig nem csak az övé. A háttérben levő támogatás nélkül nem annyira valószínű, hogy működne, illetve a befogadó emberek nélkül.