Egy kisvárosban nevelkedett a LEÁNY, aki már gyermekként is különleges művészi tehetséggel bírt. Édesanyja, egykor nagy álmokat dédelgetett arról, hogy ő is elismert és nagy művész lesz. Azonban, amikor megszületett a lánya karrierjét nem tudta felépíteni, megtorpant és az anyaság mögé bújva, soha nem sikerült elérnie a vágyott sikereket…mi több egész életében a lányát hibáztatta a karrierje derékbe töréséért, azzal, hogy megszületett…
A lány örökölte édesanyja művészi tehetségét, és idővel jóval túlszárnyalta őt. Fiatalon elismert és sikeres művész lett, munkáit csodálták és ünnepelték. Tehetséges üzleti érzékkel megáldott emberek felkarolták és segítettek neki, népszerűsítették, a kedvébe jártak. Dőlt a pénz és a hírnévvel járó extrák. Azonban az anyja, ahelyett, hogy büszke lett volna lánya sikereire, folyamatosan kritizálta őt és mindig a hibákat emelte ki, ahelyett, hogy gratulált volna neki, támogatta volna… biztatta, bátorította volna..soha nem tudta teljes szívéből elfogadni, hogy lánya az lett, amit ő soha nem érhetett el. “Nem rossz, de lehetne jobb is, fejlődnöd kell, ez kevés… stb… jobbak kellene lenned…ezt miért így miért nem úgy , ha meg úgy akkor miért inkább nem amúgy?” mondogatta neki gyakran, és ezek a szavak mély sebeket hagytak a lány lelkében.
A folyamatos kritika és elismerés hiánya megmérgezte az anya – lánya kapcsolatot. Eltávolodtak. A lány nővé érett és elbizakodottá vált, egyre sikeresebb lett, és egyre kritikusabbá vált a saját környezetével szemben. Saját magát piedesztálra emelte. Ugyanazt a mércét alkalmazta, férjére, gyerekeire, barátaira és kollégáira, amit anyjától tanult. Senki és semmi sem volt elég jó számára, és folyamatosan bántotta és eltaszította maga mellől azokat, akik hittek benne és támogatták volna további sikereiben.
Valóban úgy érezte, hogy mindent egyedül ért el, és senkire sem volt szüksége, holott nagyon sokan segítettek neki az évtizedek alatt. Az önbizalma átalakult arroganciává, és mindenkit elmart maga mellől aki valóban szerette. A segítőit, akik őszintén örültek a sikereinek, kritizálta és hálátlan volt velük szemben, sőt az üzleti elszámolásokban se volt már korrekt. Tehetséges volt, de gonosz lett. Szép volt de csúnya lett. Tiszta volt de ápolatlan, koszos lett!!!Kihasználta az embereket és amikor úgy érzete, hogy kimaxolta a másik munkáját, kapcsolatait…kidobta, mintha meg se történt volna a korábbi segítség! Elkezdett keményen inni, önmagát pusztítani és gyalulni a környezetét… egy idő után szinte senki sem maradt mellette.Elvált, a gyerekeit a férje nevelte fel. Ragaszkodott és szerette a gyerekeit, de nem tud velük bánni! Tiszteletlen volt mindenkivel, annak ellenére, hogy volt egy nagyon kedves énje is…. mint utólag kiderült ” inkább az amolyan színpadi én volt csupán”.
A hírneve hanyatlani kezdett, és a magány egyre inkább felemésztette. A kritikus hanggal, amit anyjától örökölt és kapott nemcsak másokat bántott, hanem már saját magát is. Felismerte, hogy ugyanazokat a hibákat követi el, mint anyja. Az egykori tehetséges és sikeres művész szánalmassá vált, elvesztette önmaga és mások tiszteletét is. Művészete átcsapott kommerszbe, nem fejlődött, nem tanult, lusta volt, de úgy adta elő, mintha ő lenne a világ legszorgalmasabb embere…a közvetlen környezete tisztán látta, hogy megváltozott. Túljátszotta a mindennapi szerepét, feltűnően és mesterkélten viselkedett, nagyon modoros, erőltetett lett és hamis. A figyelmet mindenáron magára akarja vonni, túlzottan teátrális, természetellenes és mesterkélt lett. Ő is tudta. Intelligens volt, tudta, hogy ezzel a viselkedésével hosszú távon öngólt rúg.
Elkezdte tudatosan ismét értékelni azokat, akik körülötte vannak, és megbecsülni a támogatást… segítőinek hála ismét népszerű lett….A segítőit folyamatosan figyelmezették, hogy vigyázzon, mert a jelleme biztos, hogy nem változott…. de a segítői hittek benne, hittek a tehetségébe, hittek abban, hogy ha “jó kezekben lesz” akkor minden rendben lesz. Rendben is volt ideig óráig, ameddig a sikerből és népszerűségből táplálkozva az arrogancia és beképzeltség még nagyobbra nem dúzzadt…
A jellem ismét kikukucskált… szánalmas lett. Sajnos azt hiszi, hogy mindent tud, valójában még az alapvető tanulás első lépcsőfokán sem áll…. Sajnálom őt… de megvetem….
B.K.
A történet a képzelet szüleménye, és bármilyen hasonlóság valós eseményekkel vagy személyekkel pusztán a véletlen műve.
A kép illusztráció