Adél élete egy olyan történet, amit akár egy szappanoperából is meríthettünk volna, de sajnos a valóság ennél sokkal keményebb. Két aprócska gyermek, az 10 hónapos 2.5 éves kisfiú mindennapos gondozása mellett Adélnek szembe kell néznie egy szívszorító családi drámával: férje, még a legkisebb gyermek születése előtt egy hónappal, elhagyta őt… és nem mással, mint gyerekkori legjobb barátnőjével! Ez a dupla árulás alapjaiban megrengette Adél világát, és keményen megnehezítette a mindennapi túlélést.
Adél azt hitte, hogy boldog házasságban él. Együtt kezdték építeni az életüket, közösen vettek fel jelentős hitelt egy új lakásra, ahol azt tervezték, hogy gyermekeiket felnevelik. Egy nap mint derült égből villámcsapás, a férje lelépett. Ráadásul azzal a nővel, akiben Adél mindig is megbízott – a gyerekkori legjobb barátnőjével! Ott maradt egyedül a két kicsi gyermekkel abban a lakásban, amit közösen, hatalmas hitelekkel vásároltak meg. A férj már nem tartja fontosnak az “eredeti családját”. Alig fizet valamit gyermektartásként, miközben utazásokra költi a pénzét az új barátnőjével, és boldogan éli gondtalan életét.
„Minden felelősséget rám hagyott, és csak a szórakozásnak él” – mondja Adél keserűen. „Alig látogatja meg a gyerekeket, és még ha néha fizet is, az messze nem elég ahhoz, hogy fenntartsuk az magunkat.” Adél mindennap harcol, hogy összetartsa az életét. Egyedül maradt a gyerekekkel, a háztartással, a hitellel és a mindennapi kihívásokkal. Az éjszakák a gyerekek miatt szinte teljesen alváshiányosak, a nappalok pedig fárasztó rohanásokkal telnek. Az anyai felelősség, a társadalmi nyomás és a bűntudat minden nap újra és újra a vállára nehezedik. Története szívszorító, de ugyanakkor példa is arra, hogy milyen hihetetlen erővel képes megbirkózni a feladataival. Bár férje elhagyta, és gyermekeik nevelésének terhét egyedül viseli, az anyagi terhek egyedül rajta maradtak, napról napra küzd keményen a családjáért.
Az egyedülálló anyaság önmagában is hatalmas kihívás, de a két kicsi gyerek teljes figyelmet követel tőle reggeltől estig. Nincs idő a pihenésre, nincs idő saját magára. Az éjszakák sem hoznak enyhülést, hiszen a gyerekek gyakran felébresztik, így a kimerültség lett az állandó társa.„A barátnőm és a férjem voltak azok, akikben maximálisan megbíztam, és akikre mindig számítottam. Most ők ketten egy másik közös életet élnek, miközben én próbálom egyben tartani a sajátomat, aminek a két főszereplője a két pici.”
Lépésről lépésre tanulja, hogyan tudja ebből a helyzetből kihozni a legjobbat, és békét kötni a sorsával. Most már részidős otthoni munkát is vállalt.Adél története sokak számára ismerős lehet, és példaként szolgál arra, hogy bár az élet néha kegyetlenül nehéznek tűnik, mindig van remény és erő a folytatásra.
Fotó: Illusztráció/ Pinterest