A koncert hangulata már az első pillanatoktól kezdve magával ragadott. Amikor a rajongók ajándékokkal lepték meg a fiúkat, ők nemcsak mosolyogva fogadták ezeket, hanem szelfiztek is a szerencsés nézőkkel. Ez a gesztus azonnal még bensőségesebbé tette az egész estét – mintha nem is egy hatalmas koncerten, hanem egy baráti találkozón lettünk volna. A közönség és az előadók közötti különleges kapcsolat egyszerűen érezhető volt a levegőben. Mintha mindenkinek jutott volna egy kis személyes figyelem, amitől az élmény még meghatóbbá vált.
A srácok időnként lejöttek a színpadról a közönség közé, ezzel még közelebb kerülve a rajongókhoz. Ez a közvetlenség elképesztő volt, és ahogy a nézők őket fogadták – szinte extázisban –tiszta bizonyítéka annak, mennyire közel állnak a szívükhöz. A trió nemcsak elképesztő tehetség, de hihetetlenül szerény és figyelmes is, amit a rajongók vastapssal, örömujjongással és hatalmas szeretettel viszonoztak.
Ami a zenét illeti, IL VOLO ismét bizonyította, hogy a bel canto mesterei, de ettől még nem ragadtak le a régi daloknál. Elhozták nekünk a nagy kedvenceket, mint a „Grande Amore” vagy a „O Sole Mio”, amiket mindenki velük énekelt. De nem hagyták ki a friss, kortárs slágereket sem, amelyek szintén megmozgatták a közönséget. Az egyik legemlékezetesebb pillanat a „Caruso” előadása volt – ez a dal egyszerűen varázslatosan hidalta át a klasszikus és modern világot, és megmutatta, milyen sokoldalú és zseniális előadók ők.
Nem a hatalmas színpadi effektek vitték a prímet ezen az estén – itt a zene, a hangok, és a szívből jövő szenvedély dominált. Az IL VOLO hangja olyan tisztán és erőteljesen szállt, hogy minden egyes dal szinte a lelkünkbe fúrta magát. A közönség végig lelkesedéssel és rajongással támogatta a fiúkat, és minden dal végén tapsvihar köszöntötte a triót. Látszott rajtuk, hogy mennyire meghatódtak ettől a szeretettől.
Ez az este valóban a zene és a művészet ünnepe volt. Az IL VOLO megmutatta, miért hódították meg az egész világot, a magyar közönség pedig újra bebizonyította, hogy mindig tárt karokkal várják vissza őket. Senki nem távozott üres szívvel – a varázslat ott maradt mindenki lelkében, amit Piero, Ignazio és Gianluca hagytak maguk után.
Fotó forrás: IL VOLO