Engem például nem zavart, hogy nem énekelte el Bryan Adams az Englishman in New York-ot…:-)

Minden napra akad egy-egy gyöngyszem:

Tegnap este a Bryan Adams koncert végén a hátam mögött egy pár teljesen fel volt háborodva, hogy nem énekelte el a legnagyobb dalát, az Englishman in New York-ot… erre mit is lehet mondani? Kedves emberek, ha már nem tudjátok, hogy ki énekli a dalt, talán annyit illene tudni, hogy ez nem az ő dala… vagy mit?

De hála Istennek, Bryan Adams dalokból nem volt hiány: Summer of ’69, Everything I Do (I Do It For You), Heaven, Run To You, Please Forgive Me, All For Love, Have You Ever Really Loved A Woman?, és még sorolhatnám. Olyan energiabombát kaptunk, amit sokáig érezni fogunk.

Mire is számítottam? Időtlen slágerekre, erőteljes, érzelmes előadásmódra, egy energikus és érzékeny művészre, aki imád zenélni, imád énekelni, és akinek a koncertjeiben benne vannak az életének nagy pillanatai, miközben egyszerűen és nagyszerűen bulizik velünk. Több évtizedes pályafutása során sikerült megőriznie hitelességét és kapcsolatát a közönséggel, hiszen minden fellépésén újra és újra bizonyítja, hogy méltó helye van a világban.

Engem sosem érdekel a “köret”, ezen a koncerten sem érdekelt a két hatalmas lufi, a lebegve pásztázó autó, a stroboszkóp, a villogó fényimpulzusokat kibocsátó cuccok… Többezred magammal jobban örültem volna, ha a kivetítőn premier plánban közelebb hozták volna a művészt, de így is teljesen meg vagyok elégedve, hiszen a színpadi fények tökéletesen követték az érzelmi ívet – néha csak egy egyszerű reflektor világította meg, amikor egyetlen gitárral állt a színpadon, majd a show dinamikus részeihez fényárban úszott az egész tér.

A hangulat startból robbanásszerű volt. Az ikonikus Bryan Adams dalok már az első perctől felturbózták a hangulatot, és a tömeg egy emberként énekelte a jól ismert örök klasszikusokat. Örömünkre minden nagy slágerét elhozta, és mesterien egyensúlyozott a régi és újabb dalai között. Bryan nemcsak a hangjával és a gitárjátékával brillírozott, hanem a közönséggel való interakcióival is. Megannyi kedves kis történet… Ő az a művész, aki képes több mint 2,5 órán keresztül egyhuzamban zenélni, énekelni, miközben minket, a közönséget helyezi a középpontba.

Rendkívüli szeretettel beszél mindig a szüleiről… ahogy tegnap este is minden szavából érződött a szeretete, tisztelete és az őszinte hálája, amit irántuk érez.

Nem csak saját nagy slágereit hozza el a közönségnek, hanem egy különleges tisztelgéssel is készült a legendás Tina Turner előtt, akivel korábban együtt dolgozott, hiszen az ikonikus It’s Only Love a rocktörténelem egyik meghatározó duettje volt. Elmondta, hogy milyen inspiráló és erőteljes művész volt Tina, és hogy mennyire hálás a vele való közös munkáért.

A koncert egy igazi közös élmény, időutazás volt az érzelmek hullámvasútján. Egy darabka a múltból, egy csepp varázslat a jelenbe csomagolva. Ha ott voltál, akkor tudod, miről beszélek. Ha nem, akkor legközelebb ne hagyd ki. Ez az este egyszerűen… fantasztikus volt!

Visszavárjuk!!!

10 pontból nálam 11 pont! 😊

Fotó Forrás: Bryan Adams

R. J.