Egy normális család számára a gyermekeik boldogsága és fejlődése elsődleges prioritás. A szülők gyakran minden lehetséges erőforrást megmozgatnak azért, hogy támogassák gyermekeik kedvteléseit, tehetségüket. De vajon hol húzódik az a határ, amikor a támogatás már nem csupán örömet, hanem komoly anyagi terhet is jelent?
Íme egy konkrét példa: A H. család három és fél éves kislánya idén szeptember óta jár balettre. Az órák nem olcsók, de a család örömmel vállalja a költségeket, hiszen látják, milyen boldogan vesz részt a kislányuk. A “Táncsuli” meghirdette karácsonyi előadását, amelyben a kiscsoportos ovisok fellépnek, hogy bemutassák, mit tanultak ebben a 3 hónapban. Az esemény elsőre izgalmasnak és meghatónak tűnt addig ameddig a szülők el nem olvasták a meghívón a részleteket, ugyanis az ülő jegyárak 12.500 Ft az álló jegyárak 10.500 forintba kerülnek személyenként. Ez az összeg nem tartalmaz semmilyen extra szolgáltatást, csupán a belépést a kb 15 perces előadásra, ami ugyanazon a helyszínen van megtartva ahol eleve van az oktatás, ráadásul ugyanabban az időpontban amikor vannak az órák.
Miért is kerül ennyibe egy db jegy? Egy kisgyermek balett-előadását nem az öröm, közösségépítés a család miatt szervezik? Hát persze hogy nem!!! Nem pofátlanság ez egy pötit? Egyáltalán, miért kell fizetni egy olyan eseményért, ami már eleve a szülők által finanszírozott tanfolyam eredménye? Tehát elmegy anya-apa-tesó- plusz a nagyszülők, netán keresztszülők, 1-2 barát…és hopppsssz egy kisebb vagyon…és ez csak 1 kislány.
A szülők megbeszélték egymás közt hogy ez nagyon nem oké….. de szólni senki nem mer !!!!Miért nem?
- Mert sok szülő attól tart, hogy ha felszólal, az konfliktushoz vezethet az intézmény vezetőivel vagy a többi szülővel. Félhetnek attól, hogy a gyermekük hátrányos megkülönböztetésben részesülne emiatt.
- A szülők gyakran úgy érzik, hogy nem szeretnék megzavarni az ünnepi hangulatot, vagy kellemetlen helyzetbe hozni a gyermeküket egy olyan esemény miatt, ami számára fontos lehet.
- Félhetnek attól, hogy a többi szülő vagy az iskola személyzete ítélkezni fog felettük, és „problémásnak” bélyegzik őket, ami negatív társadalmi nyomást eredményezhet.
- Magyarországon gyakran jellemző a “ne szólj szám, nem fáj fejem” hozzáállás. Ez a társadalmi normákból eredhet, ahol a csendes elfogadás sokszor előnyben van az aktív véleménynyilvánítással szemben.
- A szülő úgy gondolhatja, hogy az elégedetlenségük kifejezése úgysem változtatna semmin, mert az oktató már meghozta a döntéseit, és nincs esély az árak módosítására.
- Vannak szülők, akik bár elégedetlenek, mégis kifizetik az összeget, hogy gyermekük ne maradjon ki az élményből. Ők inkább elviselik az anyagi terhet, mint hogy nemet mondjanak.
Ezek a jegyárak konkrétan felháborítóak!!!Merre megy ez a világ? Tényleg elment mindenkinek a józan esze? Tényleg nincs semmilyen izagodási pont és mindeki úgy rabol, ahogy éppen jól esik neki? Jóérzés???? Háló emberek!
Megmondom mi lesz, szépen mindenki megveszi a jegyét és elmegy… a tánciskola meg azt gondolja, hogy ez így jó!!!
Te mit gondolsz erről a törénetről, mit gondolsz ezeről a jegyárakról? Valóban jó ez így ahogy van?
A fotó csak illusztráció, forrás: Pinterest