Viola Ardone regénye és az abból készült filmadaptáció – megragadja a második világháború utáni Olaszország történelmének egy kevéssé ismert, de rendkívül megható történelmét. A történet középpontjában olyan jótékonysági gyerekvonatok állnak, amelyek déli, szegény sorsú gyerekeket szállítottak Észak-Olaszországba, hogy ideiglenes családoknál éljenek jobb körülmények között.A főszereplő, Amerigo Speranza, egy alig nyolcéves nápolyi kisfiú, akit édesanyja kényszerű döntés után egy idegen családhoz küld, hogy egy időre elkerüljön a háború utáni nyomorúságtól. Amerigo története egyszerre szól a gyermeki kíváncsiságról, a félelmekkel teli elválásról, és arról, hogyan formálja az új tapasztalatok által megismert világ a személyiségét. Amerigo északon új, ideiglenes családhoz kerül, amely számára nemcsak fizikai biztonságot, hanem érzelmi támaszt is jelent. A visszatérés szembesíti őt azzal, hogy saját otthonát többé nem tudja ugyanúgy látni, mint korábban.
Amerigo édesanyja, Antonietta, az önfeláldozás megtestesítője, aki gyermeke jólétét helyezi előtérbe, még ha ez azzal is jár, hogy el kell szakadnia tőle. Az anya nehézségekkel küzd, és döntése mögött ott húzódik az érzelmi kettősség: egyszerre akarja megvédeni fiát, és biztosítani számára azt, amit ő maga soha nem kaphatott és soha nem adhat meg. Az édesanya szeretetének mélysége rendkívüli erővel ábrázoltatik, kétségbeesett, mégis bátor döntést hoz: engedi, hogy gyermekét idegenek vegyék pártfogásukba, abban a reményben, hogy ezzel sokkal jobb jövőt biztosíthat számára. Ez a szeretet nem birtokló, hanem áldozatot hozó. Az anya feltétel nélküli szeretete az egyik legmeghatározóbb érzelem a történetében.
A film katartikus pillanata egy régi hegedűhöz kapcsolódik, amelyet a már felnőtté vált Amerigo talál meg. Ez az egyszerű tárgy szimbolikusan összeköti a múltat a jelennel, és segít felfedni az igazságot: Antonietta minden döntése, minden fájdalmas pillanata annak bizonyítéka, hogy mennyire szerette gyermekét. A felnőtt Amerigo e pillanatban érti meg anyja csendes, mégis mindent átható szeretetét, amivel az ő boldogságát helyezte előtérbe.
A filmben hegedű nem csupán egy tárgy hanem az anya csendes, soha nem kimondott üzenete, hogy mindig hitt Amerigóban, mindig gondolt rá, és a szíve legmélyén mindig vele volt.Az anyai feltétel nélküli szeretet időtálló és örök, mely az érzelmek és emlékek súlyán keresztül üzeni, hogy soha nem tűnik el, nem halványul, és nem múlik el.
A regény és a film kontextusa a háború utáni Olaszország megosztottságát és újjáépítési kísérleteit mutatja be. Az észak-déli szakadék, a szegénység és a politikai szolidaritás eszméje mélyen áthatja a cselekményt. A film egy érzelmileg gazdag, mégis visszafogott történet, amely finoman egyensúlyoz a gyermekkor ártatlansága és a felnőttvilág között. Nemcsak történelmi perspektívát ad, hanem mélyen emberi pillanatokat is. Amerigo karakterén keresztül arra emlékeztet, hogy a gyerekek, bármennyire is sebezhetőek, képesek alkalmazkodni és növekedni a legnehezebb körülmények között is.
Egyaránt ajánlom mindazoknak, akiket érdekel a történelem és akik nyitottak a mély érzelmi történetekre.
Nálam 10 pontből erős 10.
Fotó forrás Netflix