Szomorú és elkeserítő látni, hogy sokan nem a művészi, történelmi vagy kulturális értéket vizsgálják, hanem politikai nézőpontból támadják a Hunyadi sorozatot. Egy történelmi hősről szóló alkotást nem pártpolitikai lencsén keresztül kellene szemlélni, hanem annak alapján, mit tesz hozzá a történelmi emlékezethez. Méltatlan, hogy egy ilyen igényes magyar produkcióval szemben politikai indulattal, előre gyártott sztereotípiák alapján fogalmaznak meg véleményt ahelyett, hogy a történet mélységét és üzenetét értékelnék. Én speciel Hunyadi Jánost, a hőst láttam a képernyőn, aki nem tökéletes, hanem emberi, és épp ettől válik igazivá. Nemcsak karddal, hanem hittel és belső tartással is harcolt. A párbeszédeket nem erőltettek voltak hanem korhűnek. A női karaktereket nem szexuális eszközökként láttam, hanem politikai és érzelmi erőközpontnak különösen Szilágyi Erzsébetet, akinek alakja méltósággal és mélységgel jelenik meg. A Hunyadi felemel, emlékeztet, elgondolkodtat, és arra hívhat, hogy fedezzük fel újra a történelmünket, úgy, ahogy az valóban megtörténhetett… ellentmondásokkal, hősiességgel, fájdalommal és reménnyel. Én eleve kreatív alkotásként tekitettem rá, ami méltó egy ilyen nagyszabású történelmi emlékműre, amely egyszerre tiszteleg egy nemzeti hős előtt, és közben művészi igényességgel viszi képernyőre a magyar múlt egyik legmeghatározóbb korszakát.
A sorozat tíz epizódban mutatja be Hunyadi János életútját és azt a korhangulatot, amelyben ez az elképesztő emberi és katonai teljesítmény megszületett. A produkció Bán Mór regénysorozatán alapul, és célja, hogy a középkori Magyarországot és annak sorsfordító alakját ,a nemzet védelmezőjét, a ma embere számára is átélhetővé tegye.
A sorozat vizuális megvalósítása a hazai filmkészítésben kiemelkedő: a csatajelenetek, a korabeli városok, a kosztümök és a hangulatfestés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a néző valóban úgy érezze, visszautazott az időben.
Ez nemcsak filmes eszközök győzelme, hanem az alkotók elkötelezett munkájának, szakmai alázatának is az eredménye. Kádár L. Gellért alakítása Hunyadi János szerepében erős, tiszta és méltóságteljes. Nem csupán hőst, hanem hús-vér embert formál, akiben egyszerre van jelen a vezetői elszántság, a belső vívódás és az emberi sebezhetőség. A női szereplők különösen Törőcsik Franciska és Rujder Vivien valódi feminin erőt képviselnek. Nem mellékszereplők, hanem komoly érzelmi és politikai súllyal bíró alakok, akik szuperül árnyalják a történetet és emberivé teszik azt a világot, amelyben a férfiak döntöttek. A sorozat történetvezetése is tetszett, az időbeli ugrások, visszatekintések és előrevetítések kifejezetten jót tettek a hangulatnak, miközben nem veszett el a történelmi hűség lényege. Számomra a sorozat egyetlen visszatérő gyengesége a túlzott erotikus jelenetek aránya volt. Bár értem, hogy ezek dramatikus eszközök, időnként mégis azt éreztem, hogy a testiség feleslegesen dominál bizonyos jelenetekben.
Különösen akkor éreztem ezt zavarónak, amikor ezzel a női karakterek politikai vagy emberi mélységei háttérbe szorultak. Nem hinném, hogy pár fedetlen kebel érdemben növelné a nézettséget, szerintem a történet önmagában is elég erős, látványos, és érdekes. Az is tetszett, hogy a sorozat tisztelettel nyúlt a történelemhez. Nem mitizál, nem didaktikus, hanem átélhetővé, megfoghatóvá, emberivé teszi Hunyadi János alakját. Nem csak harcost, hanem gondolkodó, érző, döntéseiben tépelődő embert mutat, akinek a teher nemcsak kardban, hanem lélekben is ott van a vállán.Ez a sorozat emlékeztet bennünket arra, hogy a történelem nem távoli, poros események gyűjteménye hanem hús-vér emberek bátorságának, döntéseinek és áldozatainak összessége. Ez egy magyar kulturális teljesítmény. Miért nem lehet csak hátradőlni és élvezni, netám megtanulni belőle amit meg kell tanulni a XXI szd. emberének. A sorozat tele van tehetséggel a képernyőn és a háttérben is, a saját történelmünk fontos, értékes, és újra és újra elmesélhető ha van hozzá hit, tudás és szándék. Én szeretettel ajánlom mindenkinek!
Nálam 10/ 10 pont.
Fotó forrás: Netflix