Kétségtelen, hogy Sándor Péter generációja legfényesebb musicalcsillaga, aki ezzel az alakításával is beírta magát a magyar kulturális örökségbe. Ismételten bebizonyította, hogy helye van a hazai zenés színház kiemelkedő alakjai között. Én mindig is a minőséghez, a mesterségbeli tudáshoz és a hitelességhez kötődtem.
Sándor Péter Rudolf-alakítása nem azért ragadott magával, mert szeretni akarom őt,mint a rajongói, hanem mert egyszerűen lehetetlen nem figyelni rá. Jelenléte intellektuális és érzelmi szinten is erőteljes, minden mozdulata alátámasztott, minden hangja belülről építkezik és átjön. Ez a színpadi gondolkodás legmagasabb foka, ami ritka, értékes, és kritikai szemmel is megkerülhetetlen.Nem trendi, nem maníros, nem szerepjátszó a szó negatív értelmében, hanem VALÓDI művész, aki uralja a színpadot, és ez nem dicséret, hanem csupán dokumentálás.
Vannak előadások, amelyek túlmutatnak a színház falain, amelyek nem pusztán esték, hanem kiemelkedő események, és van, amikor egy színész jelenléte olyan mértékben jár át egy karaktert, hogy a színpadon nem szerepet látunk, hanem igazo sorsot. A Margitszigeti Szabadtéri Színház idei nyarának egyik csúcspontja, a Wildhorn–Murphy-féle Rudolf és ennek középpontjában a főszereplőt alakító Sándor Péter briliáns, szikrázó tehetsége áll. Nem csak a hangjával, nem csak mozdulataival, hanem minden rezdülésével élővé teszi a történelmet. Játéka ima, kiáltás, vádirat és szerelmi vallomás egyszerre.
Vetsera Máriát Jenes Kitti formálta meg, játékával a szerelem metafizikáját viszi színpadra. Mária nem csupán szerelmes lány: ő a szabadságot választó nő, aki tudja, mit kockáztat, és nem hátrál meg. A Kitti által megformált karakter mély empátiát ébreszt, tisztasága, végzete, mindent elsöprő szenvedélye méltó partnere Rudolf tragikumának.
Nagy Balázs mint Taaffe, a politikai intrika arca. Játéka árnyalt, intelligens és hátborzongatóan mai. A hatalom rideg racionalitását jeleníti meg úgy, hogy közben nem válik karikatúrává. Megmutatja, hogy a karaktert az elv, a félelem és az önérdek mozgatja. Ő testesíti meg azt a világot, amely ellen Rudolf küzd… ezzel tökéletes dramaturgiai ellenpontot kínál a főszereplő fénylő humanizmusának.
Mózes Anita Larisch grófnőként tökéletes alakítást nyújtott. Karaktere Vetsera Mária barátnője, és egyben a császári udvar belső köreiben mozgó, megfigyelő szereplő. Játékában egyszerre volt jelen az együttérző női bölcsesség és a társadalmi kényszerpályák közt vergődő hölgy fojtott feszültsége. Megformálása megrendítő emberi közelségbe hozta a tragédia perifériáján álló nőalakot, aki az egyik utolsó szemtanúja lehetett a szerelem és a végzet összecsapásának. Szerepformálása az este egyik csendesebb, mégis kimagasló pillérévé vált.
A Margitsziget fák által ölelt szabadtéri színpada önmagában is emelkedett hangulatot áraszt, és ehhez társult minden alkotó és szereplő munkája. A Rudolf történelmi és lelki dráma, egy erkölcsi tanmese a bátorságról, a szeretetről, az egyén és a hatalom konfliktusáról. Akinek lehetősége van, mindenképpen kutassa fel az előadás következő állomásait, és nézze meg, Győrben már műsorra is tűzték:-).
Nálunk 10 pontból 10-es.
Fotók: Bor Veronika