Van az a pillanat, amikor az ember csak sodródik az eseményekkel, és a végén rájön, ennek bizony így kellett történnie. Egy spontán döntés, egy felszabadult délelőtt, és egyszer csak ott találod magad az Erkel Színház nézőterén, ahol a Erkel Színház színpadán életre kel a Hogyan tudnék élni nélküled? musicalváltozata. A film már önmagában is jelenség volt, de a színpadi adaptáció nem egyszerűen reprodukálja a jól ismert történetet , hanem új dimenzióba emeli. A produkció látványvilága letaglózó, mozgó díszletek, folyamatosan változó vizuális tér, Balaton-parti hangulat, budapesti utcák, fesztivál-energia. Maga a színpad is aktív szereplője az előadásnak.
A szereposztás külön erőssége az estének. Ember Márk magabiztosan vezeti végig Gergő karakterét, jelenléte végig fókuszban tartja a történetet. A többi szereplő is dinamikus energiát hoznak, míg érzékeny, mégis erőteljes játékukkal mélyíti a darab érzelmi ívét. Marics Péter színpadi jelenléte pedig igazi meglepetés…karizmatikus, könnyed, és láthatóan élvezi minden percét. Az énekes teljesítmények kiemelkedőek. Az erő, az összhang, a koreográfiával való precíz együttműködés mind azt mutatja, hogy komoly munka áll a háttérben. A zenekar élő jelenléte tovább erősíti az élményt, az ismert slágerek pedig új hangszerelésben friss lendületet kapnak.
A rendezés mer interaktív lenni, közönségbe dobott labda, fénylő pálcák, bevonulás a nézőtéren keresztül… ezek az elemek nem öncélú trükkök, hanem tudatos eszközök arra, hogy a néző valóban részesévé váljon a darabnak. Ritka, amikor egy előadás ennyire pontosan érzi, hogyan lehet a nosztalgiát modern színházi nyelvre fordítani. A balatoni életérzés, a ’90-es évek hangulata, a humor és a romantika olyan elegyet alkot, amely három órán keresztül képes fenntartani az intenzitást. A közönség reakciója pedig egyértelmű…itt bizony valódi közös élmény születik. Külön ki kell emelni, hogy Szente Vajk rendezése ismét telitalálat, feszes, energikus és pontos, Feke Pál lehengerlő, erőteljes éneke maradandó élményt adott, és az előadás sodró lendülete, fiatalos frissessége, nosztalgikus hangulata, valamint Demjén Ferenc halhatatlan dalai együtt emelték igazán kiemelkedővé a produkciót mindenkinek szívből ajánljuk, aki még nem látta.