Vannak nyaralások, amelyekről sok fénykép készül, mégis lassan elhalványulnak. És vannak olyanok, amelyekből talán már nem is emlékszünk minden apró részletre, mégis elég egy illat, egy dallam vagy a tenger hangja, és egyszer csak újra ott vagyunk.Nekünk Jesolo ilyen maradt.Az Almar Lido Jesolóban töltött családi nyaralásunkra visszagondolva furcsa módon nem egyetlen nagy esemény jut először eszembe. Sokkal inkább apró pillanatok. A reggeli fény. A teraszajtón túlról beszűrődő tengerzúgás. A gyerekek türelmetlensége, hogy mikor indulunk már le a vízhez. És az a különös érzés, amikor néhány napra úgy tűnik, mintha az idő végre nem sietne sehová.
Reggelenként más volt a tenger.Volt, amikor szinte mozdulatlanul feküdt előttünk, máskor apró hullámok törték meg a fényt. Mi pedig lassan hozzászoktunk ahhoz a luxushoz, amelynek valójában semmi köze a csillagok számához: ahhoz, hogy együtt vagyunk, és aznap nincs fontosabb dolgunk annál, hogy eldöntsük, előbb a medencéhez vagy a partra menjünk.
A napoknak hamar kialakult a saját ritmusuk. Fürdés, homokos lábak, vizes törölközők, hosszú reggelik és még hosszabb esték. Néha mindenki egyszerre beszélt, máskor csak ültünk, és néztük a tengert.
A gyerekeknek természetesen minden kaland volt. Nekünk, felnőtteknek talán éppen az jelentette a legtöbbet, hogy egy kis időre mi is elfelejthettünk felnőttnek lenni.Nem kellett rohanni.Nem kellett órát nézni.Nem kellett arra gondolni, mi vár majd otthon.Csak a következő hullám számított.Estére Jesolo egészen megváltozott. A nappali fény lassan eltűnt, a levegő kellemesebb lett, mi pedig fáradtan, napbarnítottan indultunk vacsorázni. Ezekből az estéből őrzöm talán a legtöbbet. Nem azért, mert valami rendkívüli történt, hanem éppen azért, mert semmi rendkívülinek nem kellett történnie.
Egy asztal körül ült a család.Nevettünk.Meséltünk.És akkor még egyikünk sem tudta, hogy évekkel később éppen ezek az egyszerű esték lesznek a legértékesebb emlékeink.Ma már egészen más szemmel gondolok erre a nyaralásra. Akkor természetesnek tűnt, hogy mindannyian ott vagyunk. Hogy előttünk a nyár, a tenger és még rengeteg közös nap.Csak később értettem meg, hogy a családi nyaralások egyik legszebb része éppen az, amit akkor még észre sem veszünk: egy rövid időre megállítják az életünket.Készítenek rólunk egy láthatatlan fényképet.Nem olyat, amit bekeretezünk, hanem olyat, amit magunkban őrzünk.Ha ma becsukom a szemem, még mindig látom azt a jesolói tengert. Hallom a vizet, érzem a nyári levegőt, és valahol a háttérben ott van a család nevetése.Talán ezért szeretünk annyira visszagondolni a régi nyarakra.
Nem azért, mert vissza akarunk menni ugyanoda.Hanem mert néhány pillanatra szeretnénk újra azok lenni, akik akkor ott voltunk…
Fotó forrás: https://www.facebook.com/almarlidojesolo