Néha egyszerűen szükség van arra, hogy az ember egyedül utazzon. Ne kelljen senkihez alkalmazkodni, ne legyen rohanás, csak néhány nap, amikor végre saját magunkra figyelünk. Én ezt most Szicíliában, Taorminában éltem át, a San Domenico Palace, A Four Seasons Hotelben.
Már az odavezető út is lenyűgözött. A hegyek, a tenger és Taormina hangulata már érkezés előtt megadta azt az érzést, hogy valami egészen különleges helyre tartok.
A hotel pedig minden várakozásomat felülmúlta. A történelmi épület eleganciája, a gyönyörű szobám, a hatalmas kényelem és a teraszról nyíló panoráma egyszerűen elképesztő volt. Reggelente a tengerre és az Etnára nézve ittam a kávémat, és őszintén szólva nem is nagyon akartam mást csinálni.
A kiszolgálás tökéletes volt: figyelmes, elegáns és minden pillanatban professzionális. A medence, az éttermek, a részletek és az egész hotel atmoszférája azt az érzést adta, hogy az ember tényleg egy másik világba érkezett.
És talán ez volt a legjobb az egészben: egyedül voltam, mégsem éreztem magam egyedül.
A San Domenico Palace számomra nem csupán egy luxushotel lett, hanem egy hely, ahol néhány napra megállhattam, élvezhettem a csendet, a szépséget és egyszerűen csak saját magammal lehettem.
Néha az egyik legnagyobb luxus az, hogy időt adunk magunknak.
Fotó forrás: https://www.fourseasons.com/taormina/?