Vannak utazások, amelyekről hazatérve elsősorban a helyekre emlékszünk, és vannak olyanok, amelyekből inkább apró pillanatok maradnak velünk. A mallorcai családi nyaralásunk egyértelműen az utóbbi lett. Négyen érkeztünk a Kimpton Aysla Mallorcába, és már az első napon eldöntöttük, hogy ezúttal nem akarunk mindent előre megtervezni. Nem készítettünk percre pontos programot, nem akartuk végigrohanni a sziget összes látnivalóját. Egyszerűen együtt akartunk lenni, sokat nevetni, jókat enni, fürdeni és egy kicsit kiszakadni az otthoni ritmusból.
A hotel Santa Ponça közelében található, mediterrán környezetben, és az első benyomásunk az volt, hogy itt valahogy minden sokkal nyugodtabbnak tűnik. A pálmák, a kertek, a napsütés és a medencék látványa pillanatok alatt nyaralóhangulatba hozott bennünket.Az egyik kedvenc emlékem rögtön az első reggelhez kötődik. Otthon a reggelek általában arról szólnak, hogy ki hova siet, ki mire vár, és persze mindig akad valaki, aki még az utolsó pillanatban keres valamit. Mallorcán viszont egyszer csak ott ültünk mind a négyen a reggelinél, előttünk kávé, gyümölcsök és mindenféle finomság, és senki nem nézte az órát. Talán jelentéktelen dolognak tűnik, nekem mégis ez volt az egyik pillanat, amikor igazán megérkeztem a nyaralásba.
Napközben természetesen a medence lett az egyik főhadiszállásunk. Volt, hogy hosszasan fürödtünk, máskor csak kifeküdtünk a napra. Természetesen a családi dinamika itt sem maradt otthon: valaki mindig éhes volt, valaki még „csak öt percet” szeretett volna a vízben maradni, és amikor végre mindenki egyszerre készen állt az indulásra, már szinte ünnepeltünk.
Ezeken nevettünk a legtöbbet.Egyik délután úgy döntöttünk, hogy mindenki azt csinál, amihez éppen kedve van. Nekem különösen jólesett egy kis nyugalom és pihenés. A szálloda wellnessrészlege hatalmas beltéri medencével, szaunával, gőzfürdővel, jacuzzival és még sóbarlanggal is rendelkezik. Az volt az a fajta délután, amikor az ember egyszer csak észreveszi, hogy már jó ideje nem gondolt sem munkára, sem e-mailekre, sem arra, mi várja majd otthon.Persze nem maradtunk végig a hotelben. Szerettük volna Mallorcát is látni, ezért autóba ültünk és elindultunk felfedezni a környéket. Nekem ezek az autózások is a nyaralás részévé váltak. Zene szólt, közben beszélgettünk, néha rossz irányba fordultunk, aztán természetesen mindenki másképp emlékezett arra, hogy ki mondta, merre kellett volna menni.A tenger látványa viszont minden kisebb családi vitát azonnal elfeledtetett.Volt egy délután, amikor egyszerűen csak megálltunk, és hosszú percekig néztük a vizet. A nap csillogott a tengeren, körülöttünk az a jellegzetes mediterrán táj, mi pedig négyen ott álltunk egymás mellett. Nem történt semmi különös, mégis azt hiszem, éppen ez az egyik olyan kép, amely sokáig megmarad bennem.
Az estéket szerettem talán a legjobban. Mire visszaértünk a szállodába, mindenki kellemesen elfáradt. Átöltöztünk, aztán jött a vacsora, a beszélgetés és a nap eseményeinek kitárgyalása. Mindig kiderült, hogy ugyanazt a napot négyen négyféleképpen éltük meg. Ami valakinek a nap fénypontja volt, arról a másik szinte teljesen megfeledkezett.Egyik este annyit nevettünk egy napközben történt apróságon, hogy már azt sem tudtuk, eredetileg min kezdtünk el nevetni. Pont az ilyen pillanatokat szeretem a családi utazásokban. Nem lehet őket lefoglalni, nem szerepelnek egyetlen útikönyvben sem, és mégis ezekből lesznek később a legjobb történetek.
A Kimpton Aysla Mallorca számomra azért bizonyult jó választásnak, mert miközben elegáns és különleges hely, nem éreztük azt, hogy folyamatosan „viselkednünk” kellene. Tudtunk egyszerűen család lenni. Fürdeni, enni, lustálkodni, felfedezni a szigetet, néha összevitatkozni azon, hova menjünk, aztán öt perccel később együtt nevetni rajta.
Hazafelé azon gondolkodtam, hogy valójában mennyire ritka az, amikor négy ember egyszerre kiszakadhat a saját hétköznapjaiból. Otthon mindenkinek megvan a maga dolga, időbeosztása és problémája. Mallorcán viszont néhány napra újra egyszerű lett minden.
Reggel együtt ébredtünk, napközben együtt fedeztünk fel valami újat, este pedig együtt ültünk le az asztalhoz.És végül nem a szép szoba vagy a medence lett számomra a nyaralás legfontosabb része, hanem az, hogy ezt az egészet négyen élhettük át.A fényképeket persze hazahoztuk Mallorcáról. De a legjobb pillanatokról valahogy egyikünknek sem jutott eszébe elővenni a telefont.
Fotó forrás: https://www.facebook.com/kimptonayslamallorca/