Tegnap egy kicsit kiszakadtunk a hétköznapokból, és néhány órára szó szerint a világsztárok között találtuk magunkat, ugyanis ellátogattunk Budapesten a Madame Tussauds múzeumba. A tinédzser unokahúgomat, Emmát vittem magammal, és bár induláskor nem tudtam, mennyire fogja lekötni egy viaszmúzeum, hamar kiderült, hogy ezen teljesen felesleges volt aggódnom. Már az első teremben beszippantott bennünket az egész hely hangulata…. sokkal több volt, mint hogy végigsétálunk az élethű viaszfigurák között. Minden terem egy új kis világ, ahol nézelődtünk és szó szerint belehelyezkedtünk a jelenetekbe, korszakba, történetekbe….lehetett fotózkodni, megérinteni a bábukat, kivéve az arcukat és a hajukat. Oda lehetett állni melléjük, pózolni velük, kipróbálni ezt-azt, és néhány pillanatra úgy tenni, mintha teljesen természetes lenne, hogy az ember világsztárok társaságában tölti a délutánt. Az unokahúgom annak ellenére is élvezte, hogy nem minden szereplőt ismert, akiket viszont igen, azoknál jöttek ezerrel a fotók, a pózok és a nevetések. Maga a látvány, a hangulat és az interaktív környezet is folyamatosan vitt tovább egyik élményből a másikba.
Nekem felnőttként teljesen más élményt adott a kiállítás. A jól ismert arcok láttán rögtön beugrottak régi filmek, dalok, művészek, történelem. Meglepő, hogy egy viaszfigura mennyi emléket képes előhívni, egyszer csak azon kaptam magam, hogy mesélek a filmekről, szereplőkről. Persze akadt olyan jelenet, amely valószínűleg még sokáig családi történet marad, és amin jó sokáig fogunk önfeledten derülni.
Palvin Barbara és Lady Gaga környékén, a sminkasztalnál különböző szemüvegeket lehetett próbálgatni. Az unokahúgom felkapott egyet, feltette, majd néhány másodperc múlva teljes értetlenséggel közölte: Ebben aztán egyáltalán nem látok! A szemüveg ugyanis, mint utólag kiderült egy másik látogató saját szemüvege volt, amit ő maga a próbálgatás közben letett az asztalra. Mi meg teljes természetességgel azt gondoltuk, hogy az is a kiállítás része. Azt hallottuk, hogy egy hölgy elkezdte keresni a szemüvegét, és amikor rájöttünk, hogy Emma szemén volt, óriási hahotázásba törtünk ki. Értelemszerűen a szemüveg visszakerült jogos tulajdonosához, mi pedig szóba elegyedtünk velük. Turisták voltak, és egy teljesen véletlen, apró félreértésből egyszer csak lett egy közös nevetés és egy kedves találkozás lett két idegen társaság között. A tárlat végén sétáltunk a Váci utcában, majd kiültünk egy-egy limonádéra egy szép teraszra, pár percre ugyanaz a hölgy és a kedves férje ült le mellénk egy másik asztalhoz, majd a limonádézásból, közös vacsora lett és egy szuperjó beszélgetés. Szerencsére Emma is nagyon jól beszél angolul, így teljes értékű résztvevője volt a beszélgetésnek, és a nevetés, a kedvesség és a jókedv amúgy is univerzális nyelv. Talán éppen az ilyen váratlan pillanatokból lesznek a legjobb emlékek.
Visszatérve a kiállításhoz, azon kaptam magam, hogy egészen közelről vizsgálom a figurákat, a tekintetet, a bőrt, a hajat, az apró részleteket. Hihetetlen belegondolni, mennyi munka lehet abban, hogy egy viaszból készült ember ennyire valóságosnak hasson. Érezni lehetett, hogy itt a részletekre és a minőségre is nagyon odafigyeltek, de ami talán ennél is fontosabb, eltöltöttünk együtt kb. 2 órát és észre se vettük, hogy elrohant az idő, igaz, hogy nem is rohantunk sehova, nekem sem jártak a hétköznapi teendők az eszemben, hanem nézelődtünk, beszélgettünk, nevettünk, fotózkodtunk, és egyszerűen élveztük, hogy együtt vagyunk.Tinédzser gyerekkel szerintem különösen értékesek az ilyen közös programok. Bár nem feltétlenül ugyanaz érdekli őt, mint a felnőtteket, ezért is nagyon jó érzés olyan helyet találni, ahol mindketten megtaláljuk azt, ami nekünk élményt ad. Úgy mentünk be, hogy megnézünk egy viaszmúzeumot, és úgy jöttünk ki, hogy tele volt a telefonunk fotókkal, mi pedig közös élményekkel, nevetéssel és egy olyan plusz történettel, amelyben egy teljesen idegen turista szemüvege váratlanul a kiállítás egyik legemlékezetesebb „darabjává” vált.
Szeretettel ajánlom a Madame Tussauds kiállítást,- Budapesten mindenkinek, aki szereti a minőségi, igényesen megvalósított programokat, és nem egyszerűen csak „megnézni” szeretne valamit, hanem élményt is szeretne hazavinni. Családdal, barátokkal, tinédzserrel szerintem különösen jó választás, hisz végül az élmény lesz a legszebb emlékünk. ❤️
Fotó forrás:https://www.madametussauds.hu/hu/