Az emberiség szeret úgy beszélni magáról mintha folyamatosan fejlődne.Ez részben igaz is technológiában, tudásban, kényelemben igen.De erkölcsben, emberségben, egymás tiszteletében? Ezt a kérdést döntsd el te. A történelem nem azért ismétli önmagát, mert ez törvényszerű. Azért ismétli, mert az emberek újra és újra ugyanazokat a hibákat követik el. Minden korszak azt hiszi, hogy ő már okosabb, fejlettebb, erkölcsösebb az előzőnél. Aztán eljön egy pont, ahol a félelem, a hatalomvágy, a sértettség vagy a gyűlölet erősebb lesz a józanságnál és ilyenkor minden újrakezdődik.Ez nem jobb vagy baloldal kérdése, nem elit és nem a nép kérdése, nem országok vagy rendszerek kérdése.Ez emberi kérdés!!!! Az ember hajlamos csoportokban gondolkodni, mert a csoport biztonságot ad. De a csoportgondolkodás könnyen vezet oda, hogy a másik oldalt már nem emberként, hanem ellenségként látjuk. Amikor ez megtörténik, a történelem már el is indult ismét lefelé a lejtőn. A civilizáció nem attól civilizáció, hogy vannak törvényeink, hanem attól, hogy akkor is emberek maradunk, amikor dühösek vagyunk. Akkor is tisztelünk, kellene a másikat, amikor nem értünk egyet, akkor sem alázunk meg másokat, amikor megtehetnénk, A világ ma hangosabb, mint valaha, de a hangerő nem azonos az igazsággal, a tömeg nem azonos az erkölccsel, a harag nem azonos az erővel.
A történelem legnagyobb tragédiái nem egyik napról a másikra történtek. Mindig szavakkal kezdődtek… kirekesztéssel, megbélyegzéssel..az emberek egymás ellen fordításával. Azzal, hogy valaki kimondta: „Ők nem olyanok, mint mi.” Egy békés világ nem ott kezdődik, ahol mindenki egyetért, hanem ott, ahol az emberek nem akarnak egymás fölé kerekedni minden áron.
Ahol nem a másik megalázása a győzelem, ahol nem a hangosság a bátorság, ahol a tisztelet nem gyengeség, hanem alap.
Az emberiség legnagyobb paradoxona az, hogy miközben fél a pusztulástól, újra és újra megteremti annak feltételeit. Nem azért, mert gonosz, hanem mert fél és a félelem, ha nincs tudatosság és önkontroll, könnyen válik gyűlöletté. A történelem nem egy távoli könyv lapjain él, hanem ott él minden vitában, minden mondatban, amit egymásnak mondunk, minden döntésben, ahol választunk tisztelet és megvetés között.
A kérdés nem feltétlenül az, hogy a történelem ismétli-e önmagát, a kérdés az, hogy mi felismerjük-e időben, amikor elkezd ismétlődni. A béke nem a politikusoknál kezdődik,nem a határoknál és nem a hadseregeknél. A béke ott kezdődik, amikor az emberek eldöntik, hogy nem alázzák meg egymást, nem gyűlölik egymást és nem felejtik el, hogy minden oldalon emberek állnak.
Ha ezt nem tanuljuk meg, nem fog változni semmit, csak a díszletek lesznek modernebbek, de a tragédiák ugyanazok maradnak. A hitünk és a döntéseink akkor adnak igazán erőt, amikor az ember a világ zajában is képes a szeretetet választani a harag helyett.Nektek mi a véleményetek?
Fotó: AI