Vannak filmek, amelyek a lassan, finoman húznak be és vannak, amelyek eleve feszültséggel robbannak be. A „A nő a 10 kabinból” az előbbi típus csúcspéldája. Az első felében a rendező precízen, szinte matematikai pontossággal építi fel a fojtogató légkört: minden snitt, minden hang, minden pillanat arra szolgál, hogy a néző bőre alá kússzon a nyugtalanság. […]
A nő a 10 kabinból