Bizony ez velejáró, járulékos következménye a gyerek születésének. Ameddig ez nem történik meg veled addig bizony éled az életed, lényegében gondtalanul. Valljuk be őszintén, csak magaddal törődsz. Lehet hogy ehhez kell egy ilyen szerencsés élet, mint az enyém vagy egy megfelelően laza felfogás, hogy úgy is lesz majd valahogy. Én legalábbis így voltam ezzel, sosem éreztem ezt a különös valamit itt a gyomrom mélyén. Csak magamra gondoltam, a többi nem érdekelt. Igen tudom, önző vagyok és ez nem is változott meg szerintem.
Folyamatosan aggódunk gyermekünkért!!
Biztos mindenki máshogy éli meg első gyermekének születését. Ilyen szempontból örülök, hogy nem 20 évesen lettem apuka. Nem lett volna jó ilyen érzésekkel bulikra járni. Megszűnt volna az önfeledt szórakozás, kikapcsolódás élménye. Mint ahogy meg is szűnt. A születés után nem tudsz csak magadra gondolni, idegesítő egy dolog. Minden apró gondolatod része lesz a trónörökös, egyszerűen nem tudod kiverni a fejedből a kishavert. Amikor nincs veled és nem látod, hogy minden rendben vele, előjönnek a horror sztorik az emlékeidből (ki ne látott volna ilyen videókat, ki ne olvasott volna felelőtlen emberekről, stb). Szóval igazi aggódó para- szülővé lehet válni teljesen akaratlanul. Azt mondják meg kell érni, hogy szülő legyél. Én azt gondolom, megérsz, ha szülő leszel.
Mit lehet ez ellen tenni? Folyamatosan elfoglalod magad mindenféle haszontalan tevékenységekkel? Új hobbikat keresel? Próbáltam, nem működik. Így feladtam az ellenkezést. Sőt boldog lettem, hogy nincsenek egyedül a gondolataim. Manapság nem veszek magamnak semmit, nem készítek magamnak vacsorát, teljesen megszűnt a magamnak gondolat. Nekünk van helyette és ez fantasztikus! Boldog vagyok, hogy új szerelemem folyton folyvást eszembe jut.
Nem akarom ragozni, próbáld ki! De nagyon vigyázz, nem tudod visszaáruzni ha nem jön be a cucc…