Biztos, hogy mindenki a nagybetűs társával él?
Sok okos cikket olvastam múlt év végén, hogy 2016 a lezárások éve és 2017 az újrakezdésé. Biztosan a bolygóállások és sok más egyéb is alátámasztja ezeket a jelzőket, de hogy hogyan vágjon bele az ember, arról persze nem szól a fáma.
Én – talán most sok év után leírhatom – a helyemen vagyok. Van társam, szeretnek és szerethetek. (Ennek örülünk. Már csak azért is, mert jó hosszú időt vagy egyik vagy másik hiányában éltem meg.)
De olyan sok embert ismerek – nőket és férfiakat egyaránt – akik társ nélkül, vagy nem boldogító társaságban léteznek. Kényszerből. Ami lehet bankhitel, gyerek, lakáshelyzet vagy csak egyszerűen a megszokás.
A hátam mögött lévő három házasság felbontása – hála az exeimnek – mindig simán ment. Kihűltünk, hát elengedtük egymást. Így szabaddá vált a társkeresési piacon egy nő és egy férfi. Tudomásom szerint mindhárom férjem megtalálta a párját azóta. Ami mindenképpen jó érzéssel tölt el, mert mindhárom jó ember és zseniális pasi.
Mivel nincsen gyermekem, összekötő bankhitelem, vagy kényszerlakhatásom, így csak a megszokás örvényéről tudok írni. Örvény ez, mert eleinte még jól is esik a napi rutin, a megszokott mozzanatok, lassan összemosódnak a határok és elkezdi elveszíteni a nőiességét a nő, a férfiasságát a férfi. Mert egy kapcsolatban a legfontosabb az, hogy add magad! Mondják az okosok. De a legokosabbak pontosan tudják, hogy ez legtöbb esetben tényleg szakításhoz vezet. Miért? Mert a kinyúlt pizsamanadrág már nem az a szexis hálóing, amiben vártuk haza a nagy Őt. És tudom, hogy gyermek mellett komoly kihívás megőrizni a lángot, de szerencsére sok jól működő kapcsolatban látom, hogy talán mégsem lehetetlen.
Kell ezzel is foglalkozzunk! Már ha meg akarjuk tartani a párunkat. Én 42 vagyok, a párom 31. Minden áldott nap komoly munka tartani, konzerválni az állapotot. (Arról nem is beszélve, hogy a kor előrehaladtával egyre több és több pénzt emészt fel, de erről később.) Hiába mondja, hogy kinyúlt pólóban is tetszem neki, azért az eltunyulás már a lejtő eleje és jusson eszünkbe, mindig várja valaki a lehetőséget, aki adott esetben nem kinyúlt pólóban van…
Milyen lenne, ha minden olyan kapcsolat felbomolhatna, ami már nem boldogítja a benne élőket?
Gondolkodtatok már ezen? Mennyi férfi és nő kereshetné és találhatná meg az igazi társát, aki most még egy másik valaki mellett boldogtalan? Utópia belátom. De az idő csak halad, még nem olyan régen 2016-ra várunk, mi mindent hoz, mit vesz el, mennyit változtat rajtunk. Eltelt egy év. Csak rajtunk múlik, hogyan mérlegeljük.
2017 az újrakezdés éve… Sok erőt kívánok mindannyiunknak hozzá!