Első színházélmény egy 4 évessel
Csengő-bongó királyság
Kicsit zajos, kicsit erotikus, kicsit félelmetes… a négyévesem hozzám bújva ugyan, de tátott szájjal, elmerülve, szinte mozdulatlanul nézte a színpadon zajló jeleneteket. Azóta mondjuk nem emlegette többet, de hogy egy órán keresztül lekötötte a figyelmét, az vitathatatlan. Érdemes-e színházba vinni a gyereket?
Januárban töltötte a negyediket és úgy gondoltam, most már megérdemel egy nagyobb szülinapi zsúrt, hiszen már barátai is vannak, nem is egy. Külső helyszínt választottam a jeles eseménynek, ahol még két óvónéni segítségét is igénybe lehetett venni, kellett is ahhoz, hogy valamelyest kordába tartsanak 15 gyereket. A zsúr hangulatát nem részletezném, de mivel mindenki megkérdezte, mit hozzon ajándékba én rutintalanul rávágtam, hogy legot minden mennyiségben. Kaptunk is pár dobozzal, így szinte felüdülésként hatott annak a gyereknek az anyukája, aki félrevont és átnyújtott egy borítékot, amelyben két színházjegy lapult. Ugyanis ő úgy gondolta, hogy élményt ajándékoz nekünk, így jutottunk el kisfiammal a Csengő-bongó királyság című színházi mesedarabra. Újdonság volt nekem is és némi előítélettel ültem be a bordó bársonyszékekre, biztosra véve, hogy unatkozni fogok. Ehhez képest meglepődtem, hogy milyen fordulatos, cselekményekben gazdag színdarabot sikerült összeállítania Harsányi Gábor rendezőnek, felnőttként is voltak számomra benne meglepetések. Látvány és hangvilága kicsit harsány, mikor pedig a varázserdőben kalandoznak az meglehetősen ijesztő hangulatot keltő fény-és hanghatásokat is tartalmaz, így nem lepődtem meg, hogy a mellettünk ülő 3 éves félni kezdett és kérte anyukáját, hogy inkább menjenek ki. Az én fiam, erősen hozzám lapulva ugyan, de nem tudta levenni a szemét a színpadról. Az örökmozgó, türelmetlen gyerekem maximális figyelemmel, egy pisszenés nélkül adta át magát a varázsvilág bűvöletének. Meglepődtem ugyan, mikor a szexi ördöglány erotikus táncot lejtett a gyerekek szeme láttára és voltak benne bőven párkapcsolati kérdéseket boncolgató jelenetek is, sőt csalfaság és rosszindulat, hazugság és ármánykodás is, de hát a régi nagy mesekönyvekből sem hiányoznak az efféle tanító jellegű motívumok. Hogy mennyit értett meg ezekből a kisfiam, azt nem tudom, azóta sem említi, de úgy éreztem lekötötte a látvány és türelmesen megvárta a függöny legördülését. Mikor kijöttünk pedig azt kérdezte, ’melyik lesz a következő előadás, amire eljövünk?’