Az anya, a gyerek és a munka világa
Három év után vissza a munkába…hogyan álljunk vissza a régi kerékvágásba vagy inkább keressünk olyan tevékenységet, ami jobban összeegyeztető a gyerekünkkel? És mit tegyen az, aki úgy érzi, hogy valami teljesen másba szeretne kezdeni, mert időközben megváltozott a személyisége…Gyerekkel az önmegvalósítás útján
Már a kisfiam második évében úgy éreztem, hogy változik a személyiségem, mintha más ember lennék, mint korábban, más dolgok érdekelnek. Régen beutaztam a világot és megtanultam 5 nyelvet, de ma már nem érdekelnek a külföldiek, régen szerettem idegen nyelven olvasni, ma már sokkal jobban foglalkoztat, hogy szépen írjak magyarul, régen tengerentúlra vágytam, most meg békére lelek az Örség erdeiben…mi történt velem? Valahol olvastam, hogy szülés után átrendeződik a nők agya, ez igaz lenne? Tanúsíthatom, hogy valami ilyesmi zajlott le bennem és ez még mindig tart. Ezért döntöttem úgy, hogy több, mint 15 év nemzetközi kapcsolattartói tevékenységemnek véget vetek és felmondtam a multinacionális vállalatnál, ahol dolgoztam, azaz egy tollvonással felrúgtam a biztos munkahelyem. Nem tudtam már elképzelni, hogy újra beüljek a szürke irodai falak közé és magamra erőltetve azt, ami már nem vagyok fegyelmezetten üljek egy számomra érdektelen üzleti tárgyaláson. Egy ideig örömmel dolgoztam az újságnak, ahova külsösként szerződtem, élveztem a rugalmas és színes munkát, az érdekes embereket, partikat, sajtórendezvényeket, színházi bemutatókat, sokkal érdekesebb volt, mint amit korábban végeztem. Aztán rájöttem, hogy mégsem mehetek annyi partira kisgyerek mellől, mint amit az újság megkíván, sőt nem bírok annyit dolgozni, hogy anyagilag megérje, ezért abbahagytam és a végkielégítésemet kihasználva úgy gondoltam pár hónapig keresem a megfelelő munkahelyet. Nagy önéletrajzküldözgetésbe kezdtem és állásinterjúkra jártam szüntelen. Végig próbáltam az összes szektort, ahova a korábbi tanulmányaim és a nyelvtudásom alkalmassá tett, de egy idő után rá kellett jönnöm, hogy azért nem vesznek fel, mert igazából én magam sem akarom egyiket sem…így másik oldalról közelítettem meg, hogy mi az, amit én nem akarok már, azt tudtam, de hogy mi az, amit igen, azt még nem. Foghatnám arra, hogy sok helyen azért utasítottak vissza, mert tudták, hogy van kisgyermekem, valószínű ez is közrejátszott abban, hogy sok elutasító választ kaptam. Leginkább még is azt érzem, hogy azért nem vettek fel sehova, mert én magam sem éreztem az irányt. Azóta is keresem, nem csak a megfelelő munkát, ami összeegyeztethető a gyerekneveléssel és óvódai betegeskedésekkel, hanem egyúttal önmagamat is. Ki az, aki lenni szeretnék a jövőben? Eddig mindig azt csináltam, amit elvártak, besimultam rendszerekbe, ennél sokkal többet szeretnék, olyasmit csinálni vállalkozóként, ahol önmagamat adhatom, erre ébresztett rá az új agyberendezésem, amit az anyaság eredményezett…az útkeresésem folyamatban van, remélem hamarosan felmutathatom az eredményeketJ.