Boldog gyermekkor

 

Mostanában sokat hallani arról, hogy szakértők megmondják, hogyan tréningezzük a gyerekeket, hogy sikeresek legyenek, milyen szempontból nézzük az iskolákat, hogy jól fejlődjenek és szuper teljesítményeket érjenek el. De mi kell ahhoz, hogy boldogok legyenek? Mi a boldog gyermekkor titka?

Jászárokszállás, meleg vizes strand, faház illata, mama kókuszos tekercse, a naptól meleg eper íze… Nyarakat töltöttem nagyiéknál. Ott nagyon boldog gyermekkorom volt, pedig egyik sem bújta a szakkönyveket, hogy mitől lesznek szuper nagyszülők. Hallgattak a szívükre, figyeltek és időt töltöttek velem.

A nyaralójuk messze volt a nagyváros zajától, ezért szabadon rohangálhattam, mindenki ismert mindenkit a kis meleg vizes fürdő maga volt a Kánaán. Tele volt fura nyelven beszélő turistákkal, meg fokhagymás lángos illattal és egész nap egy helyben üldögélő idősekkel, akiktől mindig kaptam fagyit.

– Ott áztatják a gombás lábukat, majd elkap az a gyerek valamit – mondták a szomszédok a nagyanyámnak. De a gombákat nem érdekeltem, engem meg nem érdekelt, hogy ki áztatja a lábát, csak jöttem-mentem egyik medencéből a másikba. Miután hazavitt az éhség, egyik kezembe a párizsis zsömlét kaptam, másikba a jó magyar fűszeres paradicsomot és rohantam is a termálvíz kútjához, mert ahol beleömlött a patakba, tele volt gyönyörű halakkal, meg vartyogó békákkal.

Az egyik évben valaki a megunt akváriumát beleöntötte a vízbe, így az egész tele volt gyönyörűséges izgő-mozgó lakókkal. A falu összes gyereke ott rohangált szandálban, hálóval, meg befőttes üveggel a parton és azt figyeltük ki halássza ki a leghosszabb farkú guppikat.

Esténként Papa, talicskával hozta haza a kincset érő vizet, mert azzal főztek, azt itták és ha jó napja volt az öregnek, kétszer is fordult, így a kerti kádba is jutott a meleg gyógyvízből. Ilyenkor a mamával éjszakai fürdőzést rendeztünk a kukkoló szomszédok kereszttüzében. Gyönyörű nő volt az én mamám, nemes arcú, magas, vékony nő, aki nagyon adott magára. Szépen manikűrözött körömmel, púderrózsaszín rúzsos szájjal, nagy szalmakalapjában jött-ment a kertben, és mindig egy teli tál szamócát varázsolt össze nekem. Nagyon finom tojáslikőrt tudott csinálni, s ha nem volt résen, a nyelvem hegyét néha beledugtam a poharába.

De amit a legjobban szerettem, nézni ahogy a mama az étellel foglalkozik. Gondosan előkészített finomságok, melegséggel feldolgozva, imádsággal feltálalva. A velem született ínyencségem beoltódott az ő szeretetnyelvével és így lettem az ételek bolondja.

Nekem ez kellett a boldogságomhoz, minőségi idő amit együtt töltöttünk. Felgyorsult világunkban ez egy olyan kincs, amit ha odaajándékozol gyermekednek az életedből, adsz neki egy olyan ajándékot, ami elkíséri az egész életén keresztül.

A másik a valós figyelem és a szeretet, ami ha igaz akkor örök és önzetlen. Ezeket tanultam meg a drága Mamikámtól, Isten nyugosztalja.

Most a lányom figyel engem, amikor főzök. Magamat látom benne, ahogy a kis kezével próbálja felvágni a hagymát. Figyeli, hogy válogatom össze a fűszereket, hogy tálalom fel az ételt neki. Élvezi a ráfordított figyelmet és szívja magába a szeretetemet.

Drága Mama, tudom, hogy látsz minket, próbálom átadni azt, amit tőled kaptam, hogy ő is tovább tudja majd adni a saját gyermekének. Mert ezekre fog majd emlékezni, mint ahogy az én lelkemben is ezek az emlékek maradtak édesek.

C.P.