Lehet, hogy viccesen hangzik, de én így hívom a bennem élő kis lényt. No, nem a kicsi énről van szó, hanem a boldog és mindig éhes kis szörnyről. Tudjátok, az, amelyiknek ha elég „táplálékot” adunk, akkor felfelé görbül a szánk és felszabadul a lelkünk.
Manapság másról sem szól az életünk, mint a munka, a munka és a munka… De mindenkinek van valami olyan dolog az életében, amitől ki tud kapcsolni és feltöltődni. Legyen az futás, séta, festés, kötés, horgolás, olvasás, kondizás, kertészkedés, autószerelés, bringázás, főzés, vasalás, mosogatás, takarítás, jóga, horgászat, birkaterelés, barátnőzés, lógás a haverokkal, játék a gyerekekkel, akármi… a lényeg, hogy legyen (!), és hogy ne felejtsük el rendszeresen etetni azt a bizonyos kis lényt.
–
Persze akadnak mázlisták is, akiknek a hobbijuk egyben a munkájuk is – de jó nekik! Na, az lehet ám a totális feltöltődés, de még nekik is kell valami más, amiben kikapcsolhatnak a megszokottból. Bizony, az ő szörnyüknek is kéri a másfajta táplálékot…
Itt említeném meg, hogy természetesen az is fontos, hogy a munkának nevezett tevékenységünket is szeressük – legalább egy kicsit… valamelyik részét… vagy legalább a munkatársakat –, különb lelkileg teljesen éhezők leszünk. Ráadásul ez a hozzáállás és lelki állapot a hatékonyság, a minőség és a teljesítmény rovására is mehet.
„Ha nem etetjük a bennünk élő kis szörnyünket, akkor befordulós, stresszes és depressziós egyénekké válunk.”
S amit a kis „szörnyünk” akar, azt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, tehát szakítsunk időt azokra a dolgokra is, amelyek boldoggá tesznek és akkor nemcsak a munka fog jobban menni, hanem a párunkkal és a családunkkal is türelmesebbek leszünk.
Hát a te szörnyed mitől érzi jól magát?
welcsy
Kiemelt képünk illusztráció!
Fotó: Pixabay/mohamed_hassan