Ó és igen! Így már jobb szájízzel tudom kezdeni a böjtöt, ez még hiányzott volna. Megérkezett a vegán Magnum Magyarországra és be is faltam belőle pár darabot.
Most már harmadik éve, hogy hamvazószerdától 40 napon keresztül egész nagyhéten át különböző fogadalmakat, felajánlásokat igyekszem betartani. Anno a muszlim ismerőseim ramadánkor mutatták meg a szent böjt előnyeit és a mai napig szeretettel gondolok rájuk, hogy megláthattam a vallásuk eme finom oldalát.
Mivel évek óta növényi táplálkozáson élek és a húsmentesség semmilyen pluszt nem adna már hozzá, ezért arra gondoltam, hogy ebben az évben még „tovább” megyek és kezdem egy nyers étkezéssel és a végén pedig megnyomom egy böjttáborral ezt az időszakot.
Ráadásnak mivel nagyon rácsúsztam a facebookra is, ezért most azt is száműzöm erre az időre.
Azért azt tudni kell, 30 évig fanatikus carnivore voltam, tehát ami a Földön izgett-mozgott és emberi fogyasztásra alkalmas volt, az biztosan a tányéromon végezte. A Mama rántott csirkéjétől a vadhúsokig bármit magamba tömtem. Az országokat járva ami különlegesebb volt a számomra, az Olaszországban a porhanyós lósteak, Uruguayban a fehér húsú cápa, Hollandiában a kutyahús. Morbid?! Tudom. Itt szoktak szemeket mereszteni az emberek, mert mégiscsak az ember legjobb barátja. Kultúra szerint változik a haszonállatok fogalma és ha el tudsz tekinteni attól, hogy miből van a levesed, meglepően hasonló ízvilága van, mint a szárnyasnak. Thaiföldön a különböző csirkeízű csúszómászókat imádtam, amik szinte még ki sem hűltek és igazi ínyencségek voltak, Kambodzsában pedig a pirított mogyoró ízű sült bogarakat. (A lárvákat ne kóstáljatok meg, undorítóan keserűek.) Csemegének pedig Portugáliában a kukoricakenyérrel töltött lábasfejű rákokat, Marokkóban a fűszerezett bárányhúsokat sem hagytam ki a repertoárból. Sosem rettentem vissza, ha megmozdult az osztriga a számban, se amikor az élő tengeri sünön Szicíliában átböktem kanalamat. Imádtam a hús ízét és mivel ínyenc voltam, így a főzési tudományomat is tökélyre fejlesztettem. Azt viszont sosem láttam, hogy honnan “jön” a hús.
Akkor változott meg minden, amikor jó pár éve meghívtak egy szokványos disznóvágásra és miközben csurgott már a nyálam a jó kis toroskáposztára, kezembe került egy cikk az autóban a disznók intelligenciájáról. Bárki utána tud nézni, hogy a disznók rendkívül okosak és szerethetőek, mint bármely házi kedvenc. Olyan szinten intelligensek, mint a kisgyermekek. Hosszú távú memóriájuk remek, és képesek szoros kapcsolatot kialakítani az emberrel is. A publikáció végén azt javasolja a szerző; nézzünk bele a szemükbe, nézzük meg mit látunk benne. Persze hogy a kíváncsiság miatt bementem az ólba és megkerestem a malac tekintetét. Az a szinte emberi nézés a retinámba égett. Az agyamban összekapcsolódott a bacon az esendően néző állattal. Pár óra múlva levágták, de már nem tudtam enni a gőzölgő tetemből. Ő volt az én áldozati bárányom, aki kinyitotta a szemem.
De hát mit fogok enni? Én, a hedonista hogyan mondjak le az ízekről? Már láttam magam, ahogy összeaszalódva éhezem majd a sarokban. A fűszereket jól ismertem és szerencsém volt olyan családban felnőni, ahol mindenki istenien főzött. Nem okozott gondot nekem hogy addig ügyeskedjek, míg a megszokott zamatok vissza nem köszöntek, de már húsmentesen. Természetesen próbálkoztam másfajta fűszerezéssel, de mivel jobbára a magyar konyha esszenciáin, rántott húson, csirkepörköltön és Mama fasírtján nőttem fel, így ezeket az alapízeket kerestem az ételekben is.
A barátaim – akinek volt alkalmuk többször végignézni ahogy a csülköt Pékné módra tömöm a számba – először nagyon furcsán néztek rám, szimplán kiröhögtek, hogy nem fogom bírni.
Aztán teltek az évek és látták a pozitív változásokat, hogy sokkal szebb lett a bőröm, a hajam kifényesedett, megerősödött. Érdeklődve figyeltem én is, hogy a testem hogyan hálálja meg a tisztulását, hogy nem terhelem le az emésztésem. A felszabaduló energiák az égig repítettek. Azóta már pár barátom vegán lett és általuk is ismerősök, rokonok. Szívmelengető nézni folyamatot. Egyre több embertől hallom, hogy vegetáriánus életmódba kezd bele, elhagyta a húst vagy azon gondolkoznak, hogyan tudnák ezt megvalósítani.
A hús íze évek múlva is megmaradt a számban, pl. a mai napig képes vagyok felidézni a gyros ízét vagy amikor a BBQ illatát megérzem, tudom mivel van fűszerezve. Ajánlom az Earthlings című film megnézését, teljes képet ad az állatok kihasználásának módjairól, olyan dolgokat is megtudsz belőle, amire esetleg nem gondolsz magadtól vagy nem kap róla infót az átlagember.
Ha úgy érzed, hogy szeretnéd egy kicsit megtisztítani a tested, próbáld ki ezt a másfél hónapot. Apró lépésekkel hatalmasat teszel önmagadért, az állatokért, a Földünkért. Kezdheted azzal, hogy nem eszel vörös húsokat, vagy mondjuk nem fogyasztasz tejtermékeket.
Menj ki a piacra és nézd meg milyen élettel teliek, frissek a gyümölcsök, a zöldségek, a zöld fűszernövények és csak engedd meg magadnak, hogy új ízeket fedezhess fel.
Meglátod, nemcsak fizikailag fogod magad jobban érezni és nem utolsó sorban önismereti munkának is kitűnő.
Veron
