– azaz a női lelkiállapot hozsannája
Lehet, hogy nem minden nőre van ugyanolyan hatással a fenti kombináció, de rájöttem, hogy a kór előrehaladtával ezek különleges bűverővel hatnak a lelkemre. Bár ha jó emlékszem a vásárlás korábban is feldobott, de különösen akkor, ha külföldön jártam. Olyankor olyan érzés kerített hatalmába, hogy minden érdekes dolgot haza kell vinnem, mintha nem létezne a holnap, mintha azzal, hogy a külföldi tartózkodásomra jellemző, otthon nem található érdekességek bőröndömbe szuszakolásával hazavihetnék valamit abból az élményből, amit a kint létem adott. Így akartam kétségbeesetten megőrizni az emlékeimet.
Nemrég újra alkalmam nyílt utazni, hosszú idő után először, barátnővel… Ugyanolyan érzés volt, mint húsz évvel ezelőtt, felhőtlenül kacagva róttuk az ismerős madridi utcákat, olyan dolgokon nevettünk, amit csak mi értünk, és ha más hallotta volna, mélységesen megbotránkozik. Az utazás előtt a körömlakkomat is a madridi tavaszhoz igazítottam. Pár éve az esküvőmre készülődve szoktam rá a tartós géllakra, arra az alkalomra mélypiros színt választottam. A szív, a szeretet színe-e? – azt nem tudom, de remekül illett a vörös rózsákhoz a legyező alakú csokromban, amit a spanyol flamencotáncosnők ihlettek.
Akkor éreztem rá először a körömlakk és a lelkiállapotom közötti összefüggésekre. Azóta sok színt kipróbáltam – rám különösen jellemző, hogy minimum két színt festetek a kezemre –, de valahogy az egyszínűség egyhangú számomra. A lila, bordó vagy piros árnyalatok mellé mindig kérek legalább egy ezüstöt, de már olyan is volt, hogy a síkosztümömhöz illő kék, zöld, lila és ezüstszíneket választottam, mindezt egy kezemre. Sőt karácsonykor bevállaltam volna egy rénszarvast is, de mivel sajnos nem volt időm kivárni gondos megrajzolását, így csak egy piros alapon csillogó fehér havas házikó és fenyőfa ékesítette a gyűrűsujjam az ünnep idején.
A madridi tavaszt viszont egyértelműen világos korall színben képzeltem el és az ezüst helyett, most rozé aranyat kértem a gyűrűsujjaimra.
Apropó gyűrűk: terveztem, hogy Madridban végre meglátogatom a kedvenc katalán ékszerboltom és beszerzek egy olyan trendi maciformás gyűrűt, amire évek óta vágyom. Nem beszélve a gyöngyről, azt is szeretem, maci és gyöngy egy helyen, ez valamiért kell nekem. Ráadásul kistáskát is kerestem, találtam is egy olyat, amiben visszaköszön a korallszín és a világoskék, ami nagy kedvencem. A barátnőm látva lelkesedésem megajándékozott egy hozzá illő sállal, mi tagadás, imádom érte. Végül sikerült egy macis gyöngyös fülbevalót is beszereznem, ami kiegészíti a szettet. Bevallom, első napon kimerítettem a nyaralásra szánt keretemet, de akkor és ott olyan boldoggá tett az ékszerboltban eltöltött fél nap válogatás, hogy mondhatom felért egy romantikus első randi adrenalintöltetével.
Hogy ez hogyan függ össze a női agy bonyolult tekervényességével vagy a hormonjaink ösztrogénszintjével, azt nem tudhatom, de hogy élveztem a pillanatot és elégedetten tértem vissza a hétköznapok rutinjaihoz, az biztos, és ha felveszem a macis gyűrűm, most is elmosolyodok. Sőt a reggel azt hittem, hogy elvesztettem, kétségbeesetten keresni kezdtem, hirtelen lepergett előttem a boldog madridi napok emlékének elvesztése, amikor is rájöttem, hogy este lefekvéskor levettem a gyűrűket…
Concha