Jó pedagógusok előnyben!

 

Sajnos nem csak Józsika, Gizella … védtelen gyermekek, akiket kicsinált lelkileg és stigmatizált, beskatulyázott már Mr. Buta-Bunkó tanár úr/nő. Sajnos elég hamar kiderül, hogy Mr. Buta-Bunkó tanár türelmetlen, tudatlan és egyből címkéz. Hogy van az, hogy Mr. Buta-Bunkó tanár nem tudja, hogy minden gyermek más, más az érési folyamata, mások a szokásai, egyikhez több, másikhoz kevesebb türelem kell? Hogy van az, hogy Mr. Buta-Bunkó tanár nem tudja, hogy NEM szabad megalázni egy gyermeket se, semmilyen körülmények között (se gyerekek, se felnőttek között)? Hogy van az, hogy egy tanár nem tudja, hogy nem büntetni, hanem tanítani, óvni, védeni kell a gyermekeket? Hogy van az, hogy Mr. Buta-Bunkó tanár úr/nő származása miatt alapból diszkriminál gyerekeket? Hogy van az, hogy amint a gyermek nem tud folyékonyan olvasni pár hónap után (elvárás, amit valakik kitaláltak, hogy annak márpedig úgy kell lenni), már el is küldik speciális tanácsadóba, ahol 40 perc alatt megmondják a tutit a gyerekekről, sőt le is írják, majd visszaküldik a suliba, ahol Mr. Buta-Bunkó tanár megerősítést kap, hogy márpedig Ő BIZA megmondta!!!

Igen ám, de ha valóban megoldandó probléma akad (márpedig aki keres, talál, és kivétel nélkül találni lehetne Mr. Buta-Bunkónál is) és még javaslatot is kapnak, hogyan segítsenek a kisgyereknek, akkor HA MÁR Ő MEGMONDTA! HA MÁR Ő NEKI IGAZA VAN!!! – akkor kérdem én, hogy sok esetben miért nem kapják meg a gyermekek a VALÓDI segítséget, nemcsak a stigmákat?
Ezzel nem segítenek, hanem még rosszabb helyzetbe hozzák az érintett gyerekeket, sajnos nagyon sok konkrét példát ismerek.
A legnagyobb felelőssége a tanárnak van az iskolában, hogy a gyermekek elsősorban fizikai-lelki biztonságban és szeretetben érezzék magukat.
A tanár tanítsa és óvja őket, kovácsoljon össze egy jó gyermek-felnőtt közösséget. Hallja meg a gyermekeket, a szülők segélykérését, ne csak a saját hangját!
Amikor egy kisgyerek iskolába megy 6-7 évesen, valahogy jó lenne velük igazságosnak, szeretetteljesnek és kedvesnek lenni, mert elég meghatározó a további fejlődésükben, hogy mit kapnak.
Hányszor, de hányszor hallják a gyerekek osztály előtt: „te úgyse tudod, csodálkoztam voltam, ha tudod, biztos voltam, hogy te voltál az (ha valami csínytevést követnek el)…na, ezt velem ne…otthon édesanyáddal igen, de velem nem…(pardon, ha valami olyat tesz a gyerek ami helytelen, otthon az édesanyjával miért tegye?)  – ez milyen tanár, milyen EMBER?

Bizonyára nem vagyok túl népszerű az általam stigmázott ”dilettáns” pedagógusok között (tisztelet a kivételnek), de tényleg csak az válassza ezt a pályát, aki valóban tanítani akar és szereti a gyerekeket (az se lenne hátrány). Nem annyira fontos az a matekjegy… sokkal fontosabb, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és száz százalék, hogy sokkal eredményesebbek lennének a tanulásban is, ha nemcsak büntetnék őket, hanem valódi segítséget, megerősítést kapnának, felfedeznék bennük az egyedi tehetségeiket és megerősítenék azokban a tantárgyakban, amik nehezebben mennek.

Egy 6-7 éves gyermek átlagban 8 órát tölt a suliban, ahol elvárják tőle, hogy figyeljen, udvarias legyen, ne mocorogjon, tanuljon (ha lehet kitűnően)…egy picit túl sok az elvárás ebben a korban, nem? És mit kap cserébe?
Azt mindenki döntse el saját maga…

Gina