„A hitetlen ember olyan, mint a kóbor kutya – oda tartozik, ahová senki más.” (Shayat Cout Pho)
Kezdjük egy alapgondolattal: mennyiben hit a vallás, és mennyiben vallás a hit? Nézzük az egyszerűbbet: Mi a hit? – „Személyes meggyőződés egy személyről, közösségről, tanról, elvről, vallásról.” (wikiszotar.hu)
Na, de mi a vallás? „A szellemi létezéssel kapcsolatos tanítás. Olyan elképzelések rendszere, amely azt hirdeti, hogy a szemünkkel látható világon túl létezik egy annál magasabb rendű is, ahol tiszta szellemi lények (például isten vagy istenek, angyalok) léteznek. E szerint az ember is több a testénél, és a halál csak a test pusztulását jelenti.” (wikiszotar.hu) Na ez ugye már egy kicsit megcsavarja a képzeletet! Magam részéről nem vagyok képes elvonatkoztatni attól a gondolattól, hogy a vallás – felekezettől, ideológiától, tanoktól és követőktől függetlenül – nem más, mint a lélek karbantartására szakosodott üzleti vállalkozás. (LKV) Egy-egy ilyen intézmény ideológiai és gazdasági alapokon építkezik. Ötletszerűen szerveződik, a piaci kereslet-kínálati viszonyoknak megfelelően. Gazdasági pillérét a követők – kültagok – biztosítják lelkesedési alapon. Elszámolási kötelezettséggel az adott cég választott istenének tartoznak.
A hit azonban egy egyszemélyes vállalkozás. Mindenki abban hisz, amiben akar – illetve amit elhisz, avagy elhitetnek vele. Ha pedig készen áll a hite, két út áll előtte: Egyedül ápolgatja és igyekszik gondos gazdája lenni, vagy a másik ösvényt választja és betársul egy LKV-ba, egyúttal hitbizományba adja hitét – gondozásra.
Ha nagyjából eljutottunk idáig és még mindig van kedvünk barangolni az adott témában, vessünk fel egy igazán érdekes kérdést: Ki is az az isten? Na, azt ne várják, hogy én mondjam meg! Én ugyanis nem tudom. Valaha, az egyetemen – ahol nagyon tudományos volt a légkör – egy professzorom azt mondta, az „Isten nem más, mint mindazon tudás összessége, amit nem ismer az ember.” Erre én kereszt-kérdeztem: – Ha az ember egyre többet tud, és az ismeretei pillanatról-pillanatra bővülnek, akkor egyszer, majd a végtelen jövőben eltűnik az Isten fogalma – ugye? Erre ő csak annyit mondott: „Na, azt már mi nem érjük meg!”
Én azt hiszem, hogy Isten nem más, mint maga a hit, hiszen – annak ellenére, hogy mi azt képzeljük, ő felülről néz bennünket (valami felhőről, vagy a templom mennyezetéről lebámulva) –, ő bennünk él, a tudatunkban, a szellemünkben és belülről igazgat minket. Hozzá igazodunk és ő az egyetlen, aki akkor is ott van, mikor mindenkinek más dolga akad – de mi nagyon rászorulnánk…
A megbántás minden gondolatát félretéve, bennem a vallási felekezetek vezetőit, tisztségviselőit illetően él egy megmagyarázhatatlan paradoxon: Ugye, a papok Isten szolgáinak, földi helytartóinak nevezik magukat és ilyen pozícióban tisztelegnek (mint tiszteletes urak). Ez azt jelenthetné, hogy Isten nincs jelen a földi világban, hisz ezeket a jóembereket küldte maga helyett? Ugyanakkor, a tanítás szerint a Mindenható mindenütt jelen van és hat – hát minek is van akkor szüksége helytartókra, esetleg médiumra? A másik számomra felfoghatatlan kérdés, az Isten fia elmélet. Abba ne menjünk bele, hogy hány ponton sántít maga az ötlet – egyszerűen elfogadtuk, mint a Joulupukki-t, vagy a Leprechaun-t, (tudják, az a kis töpörödött zöld kalapos ír kobold) nem vitatkozunk a felvetéssel. Azonban, míg az előző kettőről – s még további hasonszőrű alakokról, (Sobri Jóskától Tel Vilmoson át Robin Hoodig) – tudjuk, hogy a legenda szülöttjei, addig Jézus Krisztus ma már tudományosan is alátámasztott figura. Földön jártától jegyezzük a naptárt! Iesus Nazarenus Rex Iudeorum, „Názáreti Jézus a zsidók királya” (vö. Jn 19,19-22). nem ám valami talány, hanem tény! A lenini ideológiát megberhelve: Jézus élt, Jézus él és Jézus élni fog!
Hogyan kerül hát Jézus az asztalra (falra, útszélére, templomba, jászolba, nyakban lógó láncra, visszapillantó tükörre stb…)?
Kedves ismerősöm, Horváth Mária az alábbi gondolatokat osztotta meg velünk a világhálón, hogy tisztábban lássunk, avagy szaporodjanak a dilemmáink:
Vizsgáljuk meg tehát a következő három kérdést: etnikai hovatartozása szerint Jézus zsidó volt? Vallását tekintve Jézus gyakorló zsidó volt? És végül, ha Jézus zsidó volt, a keresztyének miért nem a judaizmust követik?
Jézus etnikailag zsidó volt; zsidó volt az anyja? Jézus nyilvánvalóan azonosult korának zsidóságával, a hús-vér néppel és törzzsel, valamint a vallásukkal (bár kijavította a tévedéseiket). Isten szándékosan küldte Júdába: „Az övéi [Júda] közé jöve, és az övéi [Júda] nem fogadák be őt. Valakik [zsidók] pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek…” (János 1:11-12, Károli), és világosan kijelentette: „Ti [pogányok] azt imádjátok, akit nem ismertek, mi [zsidók] azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad” (János 4:22).
Az Újszövetség legelső verse világosan kijelenti Jézus zsidó etnikumát. „Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve” (Máté 1:1). A Zsidók 7:14-hez hasonló szakaszokból, miszerint „ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából támadt” nyilvánvaló, hogy Jézus Júda törzséből származik, amely szóból a zsidó elnevezés is ered. Mi a helyzet Máriával, Jézus anyjával? A Lukács 3-ban található nemzetségtáblázatban látjuk, hogy Mária egyenes ági leszármazottja volt Dávid királynak, ami alapján Jézusnak törvényes joga van a zsidó trónhoz. Ez alapján kijelenthetjük, hogy Jézus etnikailag zsidó volt.
Jézus vallását tekintve gyakorló zsidó volt? Jézusnak mindkét szülője „mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint” (Lukács 2:39). Nagybátyja és nagynénje, Zakariás és Erzsébet ugyancsak gyakorló Tóra-hívő zsidók voltak (Lukács 1:6), tehát valószínűleg az egész család nagyon komolyan vette a zsidóságát.
A hegyi beszédben (Máté 5-7) Jézus folyamatosan tekintélyt tulajdonít a Tórának és a prófétai iratoknak (Máté 5:17), amelyek még a mennyországra is kihatással vannak (Máté 5:19-20). Rendszeresen eljárt a zsinagógába (Lukács 4:16), és tanítását a korabeli zsidók nagyra becsülték. Tanított a jeruzsálemi templomban (Lukács 21:37), amit egyszerűen nem engedtek volna meg (még azt se, hogy a templomnak abba a részébe menjen), ha nem lett volna zsidó (ApCsel 21:28:30).
Jézus külsőleg is a gyakorló zsidók jegyeit hordozta. A ruháján „cicit”-et (rojtokat) hordott (Lukács 8:43; Máté 14:36), amelyek a parancsolatok megtartására emlékeztettek (4Mózes 15:37-39). Megtartotta a páskát (János 2:17), és ezen a jelentős zsidó zarándok ünnepen (5Mózes 16:16) felment Jeruzsálembe. Megtartotta a szukkótot, a sátoros ünnepet (János 7:2, 10), és a Tóra előírásainak megfelelően felment Jeruzsálembe (János 7:14). Megtartotta a hanukát, a fények ünnepét (János 10:22) is, és valószínűleg a ros hásánát, a kürtzengés ünnepét is (János 5:1), mert felment Jeruzsálembe mindkét alkalommal, noha a Tóra ezt nem követelte meg. Nyilvánvaló, hogy Jézus zsidóként (János 4:22) és a zsidók királyaként (Márk 15:2) definiálta magát. Születésétől az utolsó páska vacsoráig (Lukács 22:14-15) Jézus gyakorló zsidóként élt.
Ha Jézus zsidó volt, akkor a keresztények miért nem a judaizmust követik? A judaizmus törvényeit Mózes adta Izrael fiainak egy nagyon szent és különleges szövetségben a Sinai hegyen, amiről a 2 Mózes számol be. Ebben a szövetségben Isten kőtáblákra írta a törvényt, és azt parancsolta Izraelnek, hogy engedelmeskedjen a kinyilatkoztatás minden pontjának. De ez a csodálatos szövetség csak képe volt egy új és jobb szövetségnek, amelyet Isten egy nap a népével köt, zsidókkal és pogányokkal egyaránt.
Erről az új szövetségről a Jeremiás 31:31-34-ben olvashatunk: „Eljön az az idő — így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk — így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje — így szól az Úr -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok — így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (Forrás: God questions, biblical answers)
Na! ugye, nem is olyan bonyolult, mint azt gondoltuk az írás kezdetén!
Lazításképpen: Fogorvosi klinika folyosóján az alábbi tábla lóg: „Az Úr a mennyekből kétszer megajándékozott bennünket fogakkal – a harmadik eresztésért azonban már a földi szabályok szerint kell fizetni!”
Nem is lenne kerek a kép, ha nem egy orosz anekdotával fejezném be:
Jóember másnaposan ébred, körülötte üres üvegek. Minden pénzét elitta, nincstelenség, reménytelenség – úgy döntött, felköti magát. Fogott egy cetlit és mint utolsó mondatát az alábbiakat írta rá: „Uram, ha létezel küldj nekem száz rubelt, különben fellógatom magam!” Egy határozott mozdulattal kidobta az ablakon a papírdarabot. Éppen akkor járt arra egy rendőr. Felkapta az üzenetet – elolvasta, majd a zsebében kotorászva talált ötven rubelt. Becsöngetett jóemberhez és se szó, se beszéd átadta neki a bankjegyet. Megoldódott a fejfájás, majd emberünk írt egy köszönő levelet: „Uram, köszönöm jótéteményedet! Arra azonban megkérlek, ha legközelebb segíteni akarsz rajtam, ne egy rendőrt kérj meg, mert azok lenyúlják az összeg felét…”