„Egy tény számunkra mindaddig tény, míg elhisszük.” (Shayat Cout Pho)
„Az önt érintő bizalmas jelentés áttanulmányozása után kijelenthetjük, hogy nem találtunk benne egyetlen tényt sem, mely igazolhatná az ön titkos információihoz való törvénytelen hozzáférésünk tényét.” Ugye tudtuk követni a fonalat! Ha nem, olvassuk csak el még egyszer és azonnal kételkedni fogunk a tény és annak ténye összefüggésében. Ha megálltunk a gondolatmenet közepén, akkor már csak az írás végén közzétett anekdotát olvassuk el…
Valaha a katonaságnál járta egy mondás: A parancsot nem szabad megerőszakolni, mert szaporodik! Nos, én egyértelműen átültetem az adott eszmefuttatást a tényekre. Minél több tény lát napvilágot, annál több ellentény születik belőle. Így én gyorsan le is vonom az elhamarkodott következtetést: Napjainkra eltűntek a klasszikus tények. Helyükre beléptek a ferdített, fals és félrevezető un. féknyúzok. (szülei keresztségben a Fake News, ikertestvéreinek pedig a Spin, Hoaxy News, Rumint, Buzz, Gossip, Hearsay neveket ruházták)
Jó, ha tudjuk: napjaink közéletében kegyetlen ténykedés folyik. Ma már a tények nem születnek – iparszerűen termelik őket. Mindenki, aki pozíciót, vagy lehetőséget kap, tényeket kezdett el gyártani. Természetesen, e téren is igaz, hogy a mennyiség mindig a minőség rovására megy. Ráadásul a ferdítés tudománya beette magát az emberiség fegyverraktárába is – igen, katonai taktikai fegyver lett a tény-hamisítás (meglehet, mindig az is volt?). Ugyanaz a tény, érdektől, ideológiától, pártállástól, szimpátiától és empátiától vezérelve – teljesen más, eltérő formát vesz fel. Röviden: amit én ténynek könyvelek el, mert meggyőződésem alapján az – az egy (velem egyet nem értő) polgártársam számára csúsztatás. Na ebből próbáljon valaki tájékozott lenni a tények erdejében!
Azt mondják, a jól informáltság helyzeti előnyt biztosít. De honnan tudhatom, hogy egyáltalán mi a jó információ? Nem dőlök e be egy ügyes ferdítésnek, és fényre kerülve kiderül, hogy egy megvezetett lúzer vagyok, hisz mindenki más-más tényről tud. Talán, meg kell tanulnunk szelektálni és reális döntést hozni? Nekünk ilyesmit nem tanítottak. Valaha úgy tudtuk (hitették el velünk), hogy a tényeket nem lehet kikezdeni, nem lehet velük vitatkozni – a tény, az tény. Vannak dolgok, történések, úgynevezett alaptételek, amelyeket tényként kezelünk – de miért is? Mert az nyert széleskörű bizonyítottságot, azt mondták nekünk, úgy tanultuk. Tessék mindent ehhez igazítani! Ebből kiindulni és tudomásul venni! Ma ennél cifrább a helyzet. A ténygyárosok (az egyszerű bloggertől, az hírgyártó újságírón, politikuson át az őket mozgató haszonorientált érdekemberekig), mielőtt egy tényt valóban ténnyé tesznek (vagy engednek ténnyé válni), jól átgondolják – ebben a formájában mit hoz és mit visz. Ha netán változna az álláspontjuk, akkor derül ki, hogy nincs az a tény, amit ne lehetne megcáfolni.
A magyar nyelv értelmező szótára ekképpen definiálja a klasszikus tényt: „A valóság folyamtában lezárt szakaszt alkotó esemény, jelenség, mozzanat; olyan, ami a valóságban előfordulhat vagy megtörtént.”
Ismerjük ugye a tréfás jelenetet, mikor inflagranti barátnőjével rajtakapják férjet a takaró alatt, aki egyetlen védekezés gyanánt felteszi a kérdést: – Nekem hiszel, vagy a szemednek (fülednek) drágám? Nos, valahol így vagyunk ma már a tényekkel is. Az illuzionista (szemfényvesztő, mágus, politikus, influenszer, reklámszakértő, marketing guru, de meglehet, spontán celeb…) előad valamit, azt bizony társadalmunk jelentős része sajátjának mondja és tényként könyveli el. A napokban hallottam, hogy beperelni készülnek egy Ronaldo néven ismertté vált focistát, mert reklám kampányban szimpatizánsaira rásózott egy olyan befektetési projektet, amely nagyjából másfél milliárd dollárnyi veszteséget vitt el a konyháról (a másik oldal bizonyára hasonló nyereséget söpört be). Érdemes elgondolkodni! Drága jó Rodolfo bácsi jut eszembe, akinek elhíresült mondása nap mint nap visszaköszön: „Figyeljék a kezemet, mert csalok!” Az illuzionisták népszerű fajtája a politikus. Csak hallgassunk végig random egy politikus ömlengést – miközben 360o –os fordulatokat tesz. Vegyük le az érzelmi szemüveget és az „azt akarom hallani” fülhallgatót, hogy jobban lássuk-halljuk! Ha kizárjuk a maszlagot és elkülönítjük a lényeget, akkor azonnal látjuk, hogy nem marad számunkra emészthető tény. Ismerjük ugye azt az anekdotát, mikor hanta-politikus vidéken haknizik. (kampányol):
– Kedves barátaim, választóim, mi a legnagyobb problémájuk a faluban?
– Mindössze két gondunk van: sajnos, nincs orvos a faluban, – panaszkodott egy nyugdíjas.
Politikus fogta mobilját, telefonált egyet és közölte: – Elintéztem, holnaptól lesz orvos a faluban. Na, és mi a másik probléma? – Egyáltalán nincs mobil lefedettség a környéken…
Tényfeltárás. Na ez aztán igazán a Besenyő Pista bácsi kategória! Ha egyszer tény, akkor mi fenének feltárni? Ha eddig nem tudtunk róla, akkor milyen tény volt az? Ha most kell nyilvánosságra hozni, akkor anno mire alapoztak véleményeket, mi alapján tájékoztattak, kifene döntötte el, hogy mi az igazság – hiszen a tényeket még akkor fel sem tárták!
Az elhamarkodott intézkedés arra jó, hogy megalapozatlanul rendet tegyünk abban a káoszban, ami csak éppen akkor kezdett el kialakulni.
Tényelfedés. Én úgy vélem, az információ forradalmának kitörésével ez lett a köz és a közt foglalkoztató intézmények legfontosabb feladata. Megfordultak a folyamatok. Nem szivárogtatunk, esetleg óvatosan sejtetni próbálunk – a fenét! Ráengedünk mindent a közre, hagy turkáljon benne! – elvégre demokrácia van… Minél nagyobb a szemétdomb, annál több a turkálnivaló és annál kevesebb a hasznos érték.
Vegyünk példákat? Sorolhatnánk akár a 2023-as esztendő szinte összes nagy eseményét – hiszen amit tudunk róluk, az csak a felszín, csak azok a tények, amiket ránk zúdítottak – egyik, vagy másik oldalról –, hogy ne legyünk ténytelenek, s minél hamarabb keveredjünk meg a tényözönben. Tán’ a szomszédom Drazsé névre hallgató kutyáját sem érdeklik már a tavalyi tények, pedig ő volt az egyetlen, aki értette őket. Apropó! kutya. A tavalyi év utolsó komolyabb eseménye volt, hogy feldőlt a család karácsonyfája – mint minden évben szokott. Az egyetlen tény: függőlegesből, 90o-al elfordulva, vízszintesbe ment át a törzs geometriai tengelye. A kutya ott állt a fa mellett, mikor a család, felfigyelve a robajra – hátrahagyva az ünnepi vacsorát – berontott a nappaliba. Az eb ártatlan szeméből egyértelműen kiolvasható volt: „De jó, hogy itt vagytok, éppen most vesztette eszméletét ez a szerencsétlen fa!” Ekképpen jelezte felénk a tényt, hogy semmi köze az akcióhoz. Ezen megnyilvánulást követően a család minden tagja felsorakoztatott egy tényt, miszerint szintén semmi köze nincsen az eseményhez. Igen ám, de hibást igenis találni kell! Szó szót követett, érvek és ellenérvek – a Buksit mégsem lehet hibáztatni, hisz a család kedvence. Végül tényként került rögzítésre, hogy az a hibás, aki belefaragta talpába a fenyőt. Klasszikus eset.
Még mindig nem teljesen lerágott csont a Dr. Covid 2019-ből. Örökre átkozni fogjuk kitalálóját – legalábbis mindaddig, míg ez a nyomorult vírus és leszármazottjai itt garázdálkodnak köreinkben. Ma már annyi tényt tudunk róla, hogy belefásultunk. Teljesen indifferens ki hozta létre és miért, csak szenvedjük létét.
Van egy másik nagy hollywoodi produkció is, mely még mindig a legnagyobb kasszasiker Amerikában. A sztori lényege, hogy valami beazonosíthatatlan tengeri szörny – miután megmentette az amerikai elnököt – elrágta az Északi Áramlat két gázvezetékét (a pirosat és a kéket is) – ráadásul egyszerre (2022. szeptember 26.) Mind a mai napig tény tényt követ – mindenkinek volt/van egy verziója, mely természetesen tény. Ma már ezekből a tényekből azt is nehéz kibogozni, hogy volt e egyáltalán arrafelé gázvezeték, vagy csak az oroszok találták ki, hogy félrevezessék a Nyugatot…
Na, de menjünk vissza 2023-ba! Közismert, megcáfolhatatlan tény, hogy valami van Ukrajnában. Ennél többet azonban nem rögzítettek tényszerűen. Eddig se nagyon tudtuk, de mára már tényleg nem is értjük mifene is történik arrafelé. Talán némi sorvezetőt adhat az ukrán külügyminiszter január 04-én, az amerikai CNN televíziónak adott nyilatkozata, melyben igyekszik alátámasztani a tényeket. (https://edition.cnn.com/videos/tv/2024/01/03/amanpour-dmytro-kuleba-ukraine-plan-a.cnn) Röviden: A rezsimje létét féltő politikus tényként rögzíti, hogy az ukrán katonák a NATO helyett, a Nyugatért és az amerikai népért harcolnak – ahogyan azt kérték a regnáló vezetéstől (gondolom én, az „A” tervben) Márpedig e feladatot grátisz még Ukrajna sem képes teljesíteni. Ha nincs pénz, a kollektíva feladja a harcot. Mint mondja: nincs „B” tervük – illetve, még ha lenne is, az nekik nem kell. Egy másik helyen, egy másik megszólaló (Davos 2024. – könnyű volt felismerni, szokás szerint trendi munkaruhában), pár nappal később – jót tréfált, a csupán kedvéért összesereglett gazdasági és pénzügyi gurukkal. Megosztotta az ő saját tényét: diadalt arattak – aratnak és még fognak is. Talán, titokban, a kamerák árnyékában többeknek a fülébe súghatta Raimondo Montecuccoli elmés megállapítását: A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Továbbá, egyetlen szabály létezik: ki fizet többet. És legyünk őszinték, mindkét jóembernek igaza is van – hisz üzletről van itten szó, melyben hazájuk, továbbá annak közemberei mindössze fogyóeszközük. Engedjék meg, hogy elragadtassam magam, s idézzem Arany János örökérvényű gondolatát: “S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt? ” Azt a tényt pedig Amerikának is tudomásul kell venni, hogy nem egy klasszikus zsoldoshadsereggel van dolguk, melynek kifizetik a zsoldot és alászolgálja. Jelen esetben az USA a Nyugat nyakába vett egy országot, államot annak minden nyűgével, terhével, szeszéjével és persze hozamával. Egy orosz közmondás úgy tartja: Aki szeret szánkózni, az szeresse cipelni a szánkót is! (Любишь кататься, люби и саночки возить!)
Arról pedig egyik jóember sem szólt, s szerte a világban senki nem emlegeti, mi lesz a sarkon túl – mi van, ha nem úgy lesz, ahogyan a naaagy politikusok harsogják? De erről ne is beszéljünk! Egyre hasonlatosabb ez az egész történet arra az esetre, mikor a befutott krokodilvadász keresztbe fordult az aligátor szájában, s keservesen feljajdul: 35 éve sikeresen vadászok ezekre a nyomorult állatokra, de ilyen csúfság még eszembe sem jutott!
Már éppen kezdtem helyére rendezgetni magamban a tényeket, mikor a brit védelmi miniszter (Grant Shapps) szintén megosztott egy újabb tényt a nagyvilággal, amely arról szól, hogy az Egyesült Királyság készül valamire, s e nagy tevés keretében, 2014-től kezdődően mintegy hatvanezer ukrán katonát képzett ki – csak úgy, hátha szükség lesz rájuk, tegyük fel, ha Oroszországot megtámadná valaki… Mi van!? Hát nekem eddig tényként tálalták, hogy a békésen szántogató parasztokat ordas had rohanta le. Erre kiderül, hogy azok addigra – jobbhíján – Abramssal, Haubiccal, Storm Shadow-val és Leopárddal művelték az anyaföldet? („Малая земля. Товарищи, друзья…”)
A világ éppen aktuális tényeit – szankciósdi, BRICS-elés, csatahajók Közel-Kelettől Tajvanig, rálátással Afrika partjaira és Dél-Amerikára – innentől már nem is javaslom boncolgatni, mert nagyon inog a boncasztal, és még meg találnánk vágni magunkat (is). Na, de tréfán innen, dumán túl, egy nagyon is komoly tényekkel szembesítő filmet láttam a napokban. Anno, születésekor, (1996.) képtelen voltam megnézni, valami belső ellenkezés okán (a szereposztás ellenére!). Címe: „Támad a Mars!” (Mars Attacks!) Mai szemmel nézve végleg bebizonyosodott, hogy igaza volt a belsőmnek 1996-ban. A történet roppant bugyuta, magvatlan és elmeveszett. Röviden: „Marslakók támadják meg a Földet, ám az Egyesült Államok elnökének, James Dale-nek (Jack Nicholson) az okozza a legnagyobb gondot, milyen ruhában üdvözölje az idegeneket. Felesége, Marsha (Glenn Close) csak annyit közöl, hogy ezeket nem akarja látni a házában. Közben persze a marslakók sem tétlenkednek, s úgy tűnik, nagyszabású inváziójuk megfékezhetetlen. Egy véletlen folytán azonban, egy süket nagyinak köszönhetően megtalálják a zöld fickók ellenszerét: a francia sanzonoknak még ők sem tudnak ellenállni, s egytől egyig kipurcannak.” (port.hu) Nos, ismét jót nevethet az, aki az ilyesmin jót tud nevetni. De, ha még nagyobbakat szeretnénk nevetni, akkor javaslom a marslakók helyébe ragasszunk be egy, a Nyugattal éppen nem konform földi társadalmat. Akkor döbbenünk rá csak igazán, hogy ez a film már javában pereg, ráadásul a valóságban forgatják – nem a komédia kategóriában! Ami még kínosabb, hogy nem tudjuk kikapcsolni azzal a legyintéssel, hogy – elegem van az ilyesmiből! (mert ellenkezik a belsőm)
Ha már a tény gyártásról beszélünk, a világért ki ne hagyjuk az Artificial intelligence (AI) – Intelligencia Mestert. Na ő lesz még csak a nagy ferdítő (HoaXY)! Egykettőre annyi ténnyel fog előrukkolni, hogy csak kapkodjuk majd fejünket. Minden tény a kérdésre támaszkodik majd. Ha azt kérdem: Mit üzen Feri a hegyről? A Chat GPT azonnal köpi a tuti választ: „Szia! Állatokat láttunk a hegyen, és átkeltünk egy szép patak mentén. Nagyon szép kilátásunk van, és élvezzük a friss levegőt. Remek hely a kirándulásra!” Szóval, én e bölcs állásfoglalást ezentúl tényként fogom használni az igazodásomhoz, igazmondásomhoz. Ugyanis meggyőződésem, hogy a közeljövőben ő lesz az egyetlen e világon, „aki” (inkább ami) a tények figyelembe vételével racionálisan tud majd gondolkodni. Az emberek pedig… Nos én itt megállok – jó?
Aki azt állítja, hogy a tények az igazán makacs dolgok, az csak képen látott feleséget – tartja egy keleti közmondás. Tényként szoktuk emlegetni azt is, hogy férfi és nő között nem létezik barátság. Az is tény, hogy amint egy férfi feltűnik, a nők között eltűnik a barátság. Akkor kérdem én: kivel barátkozzanak a nők?
Úgy tartja a köz, akkor vagy igazán bölcs, ha össze tudsz szedni magadban annyi erőt, hogy ne keveredj vitába azokkal, akik ténytelenek. Biztosan ismernek önök is olyan jóembert, aki megrögzött kormányellenes választópolgár. Ha az övéi vannak hatalmon, akkor szeretetből, ha a másik oldal, akkor utálatból, de folyamatosan a kormányt hibáztatja – mindenért. Úgy érzem, nem ezzel a tulajdonságával van összefüggésben, de azt vettem észre, hogy ez a típus például kínosan kikerüli a tényeket. Illetve, azokat fogadja el, amelyek a meggyőződésével egyeznek. Minden más tény számára csak hazugság és konkrétan az ő félrevezetésére lett kitalálva. E szemlélet akár odáig is képes fejlődni, hogy aggódni kezd azon embertásai mentális egészsége iránt, akik vele nem értenek egyet.
Javaslom, gyalogoljunk lazább vizek felé. Németországban megjelent egy kiadvány Haszontalan Tudás („Unnützes Wissen“) címmel, mely egy halom olyan tényt sorakoztat fel, melyeket csak az kezd el vitatni, akinek nincs más dolga. Az igénytelenség teljesítése mellett néhány megállapítás:
– Az ember képtelen megnyalni a könyökét;
– A disznó nem képes az égre nézni;
– A fej nélküli csótány még 6 órán keresztül él;
– A kacsának nincs visszhangja;
– Egy ember élete során, átlagban 70 rovart nyel le véletlenül;
– A nyelvnyomatok ugyanolyan egyediek, mint az ujjlenyomatok;
– E sorokat olvasók legalább 75%-a megpróbálta nyelvével elérni a könyökét…
A fentiek mintájára néhány tény az orosz köztudatból:
- Ha egy szélhámosnak levágják a fejét, még kb. 17 percig képes sikkasztani,
- A nőknek sokkal többet fáj a fejük, és ebben a férfiak a hibásak,
- Ha nem neked áll a szerencse, akkor okos vagy;
- Húsvét előtt a tyúkok kétszer annyi tojást tojnak;
- A föld nem gömbölyű, hanem koszos és recseg a fogad alatt, ha a szádba veszed;