Barack-légvár

„A filozófia nem más, mint szabad gondolatok és összefüggések a filozófia rendszerébe történő beterelése.” (Shayat Cout Pho)

A földi síkokhoz ragaszkodó jóemberek azt szokták mondani, aki alaptalanul fantáziál, az légvárat épít. A légvár pedig egy képzelet alkotta építmény, amelyben nincs bevezetve a villany, nincs fűtése, nincs vízellátása, nincs WIFI, nincs szelektív szemétgyűjtése – úgy egyben nem illeszthető be a kommunális rendszerekbe. Felmerül tehát (teljesen jogosan!) a kérdés: akkor most fenének a légvár, hiszen valóságában nem is létezik? De igenis kell és igenis létezik! Mégpedig a légvár az egyetlen hely, ahol a gondolatok szabadon lakhatnak anélkül, hogy bárki befolyásolná, korlátozná őket.  Ezek azok a képzelőerő által létrehozott teremtmények az egyetlenek, amelyek azért létezhetnek, mert létüket nem befolyásolja földi törvényszerűség – csak az emberi képzelet határai.

Ha jól belegondolunk minden, az ember által kialakított produktum alapvetően úgy indul, hogy megfogan a képzeletben. Van, amit – részben, vagy egészben – sikerül átvinni a gyakorlatba (vagyis adaptálni a földi körülményekhez – a fizikai síkhoz) és van, amelyek az elméletek közegében maradnak mindaddig, míg nem jön valaki, aki kitalálja, hogy miként lehet mégis megvalósítani az álmokat, készíteni valamit a gondolatból – mondjuk egy kalapácsot, vagy atombombát, esetleg konyhakést, vagy tengeralattjárót….

Nem szeretnék mélyebben beleturkálni mondjuk a kvantum elméletébe (Schrödinger macskás gondolat-kísérlete), de ottan például konkrétan egy olyan kísérletről van szó, mikor a légvár közvetlen kapcsolatot kapott a valósághoz. Képzelet-elmélet-valóság konstelláció (ingranamento). Mikor a barack-légvár belső udvarát egyszer csak el kezdik lekövezni, miután építettek egy beton feljárót mindazok számára, akik megértették az osztrák Nobel díjas fizikus teóriáját. A kvantumelmélet lényege (az általam megértettekből megfogalmazva) az, hogy egy bizonyos feltételezést létező konkrétumnak minősítek és onnantól valóságnak tekintek valamit, ami nem létezik ugyan, de minden, a következőkben (fizikailag is) létrehozott produktumot ehhez a fantázia által kigondolt alaphoz csatlakoztatok. Például, egy fizikailag nem létező szobában engem (mint a hétköznap izgő-mozgó lényét) beleképzelnek a hűlt helyembe, majd valaki bohócsapkát húz a fejembe és még tréfásan el is beszélget velem, mondjuk a gyermekkoromról – élőben. A közönség – aki szintén csak a képzelet szüleménye – jóízűen rá-rá nevet a diskurzusra. Az a kutyát nem érdekli, hogy én (mint valóságos személy) mit szólok mind ehhez, hiszen valójában ott sem vagyok, senki meg nem kérdezett. A velem (virtuális valóságban) rögzített beszélgetés bejárja a világot és én népszerű leszek – anélkül, hogy közöm, vagy hasznom lenne.

Ha sikerült e pár gondolatot megemészteni, akkor kellően el tudtunk vonatkoztatni (sikerült figyelmen kívül hagyni) olyan tételektől, amelyek lépten nyomon az orrunk alá dörgölik a valóság elemeit. Melyek ezek? Olyan alapvető (bosszantó) kvantumok, mint a gravitáció, a levegő, egyéb földi körülmények (megkerülhetetlen törvényszerűségek), mint az én távollétem a jelenlétemben. 😊 Az életre szánt időm rövidülése miatt már nem is mennék bele a kvantum elmélet olyan gyakorlati alkalmazásainak taglalásába, mint a kvantumszámítógép, amely úgy végez számításokat, hogy kvantummechanikai jelenségeket használ, mint a kvantum-szuperpozíció és a kvantum-összefonódás…

Ha már el kezdtem filozofálni nem létező dolgok és létező párjuk közötti összefüggésekről, érdemes legalább egy gondolatsor erejéig végig menni azon, hogy mi is valójában a filozófia. Előbb vegyük a klasszikus megfogalmazást, majd rátérek, hogy számomra mi jön le ebben a témakörben.

„A filozófia szó jelentése az ógörög φιλοσοφία [philoszophia] szóból ered, amelynek jelentése: „a bölcsesség szeretete”. A fília valami iránti vonzódást, a sophia kifejezés pedig, amelyet magyarra „bölcsesség”-nek fordítunk, eredeti jelentése szerint mesterségbeli tudást, ügyességet jelentett.” (© – Wikipedia)

A Wikiszótár pedig a következőket írja: „Az okok és miértek tudománya. Azon elgondolások rendszere, amely a valóság okaival, magyarázatával, az ember és az élet céljával, a megismeréssel, valamint az igazság természetével foglalkozik.

A filozófia az élet “nagy és örök kérdéseivel” foglalkozik. A filozófia egyik tárgya az emberi gondolkodás. Ha a filozófia megfelelő válaszokat tudna adni, akkor a társadalomban kevesebb lenne a probléma. Mindenkinek lehet saját filozófiája a saját tapasztalatai és ismeretei alapján. Sokak filozófiája egyszerű: csak az létezik, amit meg tud fogni.

Úgy érzem, a fenti gondolatok mentén már a saját elképzeléseimet is könnyebb megfogalmazni. Számomra távolról sem az létezik, amit meg tudok fogni, de amit nem tudok felfogni, az a perifériámon kívül marad. A tapasztalataim és ismereteim pedig azt sugallják, hogy távol kell maradnom azoktól, akik a saját tapasztalataikat, ismereteiket vélik a tutinak és mindezeket még rám is próbálják erőltetni – ne engedjem befolyásolni a szabad gondolataimat. Nem hiszem, hogy a társadalom problémáit a filozófia tudná megoldani. Ugyanis a társadalomnak nem elméleti, hanem gyakorlati problémái vannak, mégpedig abból kifolyólag, hogy a társadalmat alkotó elemek legalább 90%-a úgy véli: „csak az létezik, amit meg tud fogni…” Tehát, mindent meg szeretne fogni, arrébb szeretne tenni és magáénak szeretne tudni. Az emberi gondolkodásról pedig azt feltételezem, hogy a létfenntartás alapfeladatát elvégezvén az emberek többségének semmi ingerenciája nem merül fel, hogy elgondolkodjon olyan tételeken, mint rendszerbeli összekapcsolódások, háttér összefüggések, vezérlő- és mellékszálak, ok-okozati törvényszerűségek. Egyszóval, sokkal könnyebben lecsúszik egy sör, vagy egy buli, mint valami tök fárasztó zagyvaságon agyaljon.

Az „élet nagy és örök kérdéseiről” pedig az a véleményem, hogy akiben valaha is felmerülnek kérdések, azt soha nem hagyja nyugton valami belső erő, ami a választ szeretné megtalálni – a maga módján az ilyen emberek megtalálják az általuk elfogadható magyarázatokat. Akiben csak egy gesztus erejéig (mondván, az nem igaz, hogy ezek a dolgok engem nem érdekelnek…) merülnek fel kérdések – azt valójában a válasz sem érdekli.

Ha jól belegondolunk, minden tudományágat az „okok és a miértek” feletti bölcselkedés vezérel. A maga módján mindenki szeretné bebizonyítani, hogy az általa képviselt terület az, mely igazán felfedi a földi létezések, folyamatok okait és miértjeit. A matematikus képes bebizonyítani, hogy a három után azért nem jöhet öt, vagy egy, mert közöttük ott van a négy és a kettő. A fizikus képes elmagyarázni, hogy a meleg ezért igyekszik a hideg felé (és nem fordítva) mert arra neki jóval könnyebb. A kémikus konkrétan tudja, hogy az elemek csak akkor fuzionálnak, ha nincs más teendőjük.  A biológus elmagyarázza, hogy mégis csak a legyek hordják össze, mivel amit megesznek, az a tápláléklánc kihagyhatatlan láncszeme. Az orvos (ember feletti képességeket imitálva) képes megcáfolni a biológia minden tételét – némi paraszolvenciáért. Ha valaki bővebben szeretne tájékozódni e téren, annak figyelmébe ajánlom az MTA Doktori Tanácsa által összeállított új, korszerűsített tudományági nómenklatúrát. (2016. szeptember 12.)

Nos, ugye nem is olyan egyszerű konstrukció a légvár, s nem csak annyiból áll, hogy becsukom a szemem, és eldöntöm, most olyat képzelek, hogy a nagyvilág körülöttem tátott szájjal csak annyit tud mondani: besz@rok! Ne hallgassunk másra! Számos praktikát javasolnak a világhálón légvárra szakosodott kereskedők, marketing szakemberek és szélhámosok (léghámosok). Be lehet szerezni előregyártott elemekből házilag összeszerelhető kínai változatot, vagy maszlagba csomagolt, felfújható amerikai terméket. Én azonban javaslom, hogy mindenki a jól bevált, a ház körül is fellelhető alapanyagokból rakja össze a saját légvárát. A legfontosabb alapanyag maga a tudat, hogy légvárat építesz és nem garázst vagy sufnit. Ehhez adjuk hozzá a személyes feltételeket. Olyanokat, mint megfelelő beállítottság – összeszedettség, képesség a miért és a milyen okból kérdések feltevésére, hajlandóság a beérkező válaszok szelektálására, rendszerezésére, majd elsajátítására. A végtermék garantált működéséhez elengedhetetlen, hogy az ismereteket és tapasztalatokat felhasználva egy olyan légvárat teremtsünk (akár magunk, akár környezetünk használatára) amely kapaszkodó lehet mind a tudományos munkákban serénykedő, mind pedig az éppen eltévelyedett, de légvárakban hitét megtaláló embereknek. A nagy építkezés során azonban soha ne veszítsük szem elől a PR-t! Ha nem megfelelően kommunikálunk, nincs kellően eladva az ötlet, környezetünk egy pillanat alatt lehülyéz, dilettánsnak, rebellisnek, rendszerbontónak, eretneknek, és agyament széllel szemben vizelőnek fog titulálni. Ekkor pedig szerte foszlásnak indul az egész légvár projekt. Mint állatkerti majmok a bedobott banánra, azonnal rád fognak törni a tudományok képviselői, s simán lesöpörnek a palettáról mondván, nem férsz bele az általuk felállított és méretre szabott ketrecekbe.

De hogyan kerül a képbe a barack? Nos, a barack egy csonthéjas magvú gyümölcs. Vékony héj, lédús hús, valamint a szaporodáshoz szükséges mag. Fán terem és akkor érik be, mikor húsa kellően zamatos, de még nem loccsos. Ezen állapotában ugyanis fogyasztásra már alkalmatlan, de erjesztésre, majd lepárlásra elsőrendű termék (pálinka).

Átvitt értelemben a barack: „Gyerek feje búbjának tréfálkozó megkoppintása a hüvelykujj hegyére támasztott kéz behajlított ujjának hirtelen lefordított bütykeivel.”  (© – Arcanum.com) Értem én, de mifenére való az ilyesmi!?

Jelen írásomban – mint barack-légvár – azonban a barack nem más, mint az egyetlen közvetítő közeg, amely a filozófiai szókapcsolatban a légvárat földi síkra kényszeríti, s kapcsolatot létesít a képzelet és a valóság között.

Meglehet, nem jutottunk mélyebbre a filozófia tudományának erdejében, azonban remélem tudtam nyújtani némi támpontot, hogy akár a tisztáson is el tudjunk tévedni.  Egy dolgot pedig soha ne feledjünk: A filozofálásnak mindig legyen célja, értelme, poénja és csattanója!

Mint azt általában szoktam, most is egy orosz anekdotával fejezem be gondolatsoraimat:

Filozófus sétálgat kisfiával, s nézegetik a kirakatot. Gyerek megszólal:

• Apa én szeretnék egy olyan biciklit!
• Bravó fiam, ez teljesen természetes! Az életben arra kell törekednünk, hogy minden a miénk legyen. A mindent-akarás viszi előre a személy szellemi és anyagi gyarapodását, egyúttal mozgató rugója a társadalom fejlődésének. Nagyon ügyes vagy! Tudd meg fiam, hogy a gondolatok mindig anyagi természetűek. Ezért javaslom egyszerre két biciklire is vess szemet, s akkor már duplázódik az esélye annak, hogy a közeljövőben akár kerékpár tulajdonos is lehess.