Mélyen megérintett a maga érzelmes finom szálával, annak ellenére, hogy elsőre roppant rugalmatlannak és mogorvának tűnik a főszereplő. Tom Hanks, fantasztikus a filmben, zseniális alakításával olyan karaktert alakít, (Otto Anderson) aki egy idősebb, magának való férfi és akinek élete tele van fájdalommal és magánnyal. A történet során Otto szembesül saját belső küzdelmeivel, miközben váratlanul kapcsolatba kerül új szomszédjaival, ami gyökeres változást hoz az életében.
A film alapvetően az emberi kapcsolatok erejéről és a második esély fontosságáról szól. Otto karaktere eleinte mogorva és távolságtartó, de ahogy a történet halad előre, fokozatosan látni az érzelmekkel teli, törékeny embert a rideg külsőségek mögött. Tom Hanks érzékenyen adja vissza Otto karakterét, aki a fájdalmával és múltbéli veszteségeivel próbál megbirkózni. A rendezés remekül használja a humort és a melankóliát, finoman egyensúlyozva a nehéz érzelmi pillanatok és a könnyedebb, humoros jelenetek között. Ez a kombináció nemcsak mélyen emberivé tette a történetet, de engem is végig lekötött. A film erőteljes üzenetet közvetít a gyászról, az újrakezdésről, és arról, hogy soha nem késő megtalálni az élet értelmét…. nemcsak elgondolkodtató, de emlékeztet ls felhívja a figyelmet az élet csodáira.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a karakterközpontú, érzelmekkel teli történeteket, hisznek a empátia adott gazdagsában és a jövöben…
10 pontból nálam 10!!!
Fotó forrás: Netflix