„A profit hajhászó, haszonleső, aktív életet folytatók rossz hatással vannak a környezetükben élők idegrendszerére és testi épségére – azok pedig, valami haszon reményében tűrik.” (Shayat Cout Pho)
Jelen írásomat egy áthallással kezdem. Biztosan mindenki ismeri a profiterol süteményt, ami tradicionális olasz desszert. Az alapja az égetett tésztából készült fánk, melyet hagyományosan vaníliakrémmel töltenek, majd némi alkohollal megbolondított csokoládészósszal öntenek le. Egyszerre krémes és roppanós. (© Wikipédia) Ezzel vége is a dolog kellemes részének – rátérek a profit és a terror viszonyára, melynek semmi köze nincs az olasz finomsághoz.
Hivatalosan megfogalmazva, a profit (vagy nyereség) nem más, mint valamely gazdasági tevékenység során felmerült, számszerűen kifejezett bevételek és költségek különbsége. Ha pedig a kereskedelem irányából közelítek, akkor az a haszon, mely tartalmazza a termék/szolgálatás bekerülési és eladási ára közötti különbségét, valamint a kereskedelem, továbbá a járulékos szolgáltatók (logisztika) együttes, osztozkodás előtti össz-profitját. Mióta az ember két lábra állt (bár, egyesek szerint mi már alapból két lábon és két külön nemre lettük összegyúrva) szeme előtt egyetlen cél lebeg: hasznot hajtani. Ez azt jelenti, hogy a gondolkodó lény igyekszik semmi haszontalant nem tenni. Tudom, most többen fejemre olvasnák (ha közvetlen felettem lennének), hogy létezik ám egy sor olyan tevékenységünk, mint az önzetlenség, az érzelmek alapján tett gesztusok és még számos karitatív mozdulatunk, amely nem haszon célzatú. Aztán ott van az alvás, az ábrándozás, álmodozás, merengés, bambulás, mélázás… Nos, ha mélyebben átgondoljuk, meg fogunk lepődni, hogy mindezen felsorolt tétel hoz valami hasznot számunkra, ami lehet akár anyagi, akár érzelmi, akár élvezeti, de meglehet, csak élményszerzés (biztosan van még számos más cél is, de most ennyi ugrott be).
A saját haszon soha nem elég a gazdagodáshoz – el kell venni a másikét is.
Akkor most térjünk a terrorra. „A terror (latinul formidilosus, terror = ijedtség, rettegés, rémület) a nyílt erőszak alkalmazása rémület, rettegés kiváltása céljából. Az erőszak gyakran a teljes fizikai megsemmisítésig megy. Ezzel a fogalommal illetjük az erőszakos, kíméletlen módszereket, eljárásokat, hatalmaskodást is.” (© Wikipédia) Húúú, ez nagyon goromba! Ember emberrel képes lenne ilyet tenni csak úgy a semmiből, a semmiért? Óóóó, de még mennyire! – hát a profitért.
Most pedig kapcsoljuk (természetesen csak gondolatban!) össze a két fogalmat, s azonnal egy jópofa perpetuum mobile (örökmozgó) rendszert kapunk: profit–terror–profit. Azt fogjuk tapasztalni, hogy csuda jól kiegészíti egymást a két ténykedés! Az egyik a másik eszközeként (oda-vissza, kombóban) akár a lehetetlenre is képes. Megtaláltuk tehát a gazdagodás, a birodalom építés, a kollektív erőszak, a háborúk kulcsát, eredendőjét, origóját! Egyébiránt, mifenének esnénk egymásnak mi, józan ésszel és békés ösztönökkel megáldott humán, ha nem valami haszon célzatával? (Javaslom, hogy a fajfenntartás ösztöneit most ne firtassuk, hiszen az is haszon célzatú!) Miért gerjesztenénk ijedtséget, rettegést, rémületet, miért erőszakoskodnánk egymással, akár a teljes fizikai megsemmisítésig fajulva, ha nem valami haszon érdekében? El tudják képzelni mi energiába, melóba és pénzbe kerül ijedtségben, rettegésben és rémületben tartani másokat, akár egy országot, régiót, netán a földkerekséget? Mégis, időről-időre belevág egy-egy birodalom, hogy (vélt/valós) hatalmával visszaélve (ha kell, akár hitelből finanszírozva) maga alá kényszerítse a Föld lakosságát. Miért? – nos, a hatalom olyan, mint a jó pálinka. Kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság, túlzott fogyasztása pedig elhülyíti az agyat és kikészti a májat-vesét-gyomrot-beleket, szeretteinket és ellenségeinket.
Miként lesz a profitból haszon és hogyan válik az adósággá? Roppant egyszerű: keresel száz forintot, s berakod a bankba – konkrétan ráülsz. Hétköznapi igényeid kielégítése céljával elugrasz a közértbe, ahol – pénzed nem lévén – a hitelkártyáddal bevásárolsz kétszáz forint összegben – megteheted, hisz a pénzintézet hitelképesnek minősített, mivel van száz forintod, így van igazolt jövedelmed. Ekkor a te költségvetésedben megjelenik háromszáz forint, melynek mindössze száz forint fedezete van. Ezen szaldónak – kezelési és egyéb járulékos költségeket is figyelembe véve – majd’ hetven százaléka adóságállomány. Ha sikerül (csellel-gánccsal furfanggal) meggyőznöd a hitelezőidet, hogy majd hozod a tartozásod, és odázzátok el a követeléseket, akár olyan érzésed is támadhat (s egy valamire való birodalomépítő egyértelműen meg van róla győződve), hogy megháromszoroztad a hasznodat. E módszert elnevezhetjük birodalom-építési logikának. Figyeljük meg ugyanis, hogy minden birodalom (uradalom, uralkodásra szánt egység) ezt a taktikát követi. Van egy orosz közmondás: Mikor kölcsönt veszel fel, másét kapod, ideiglenesen. Mikor vissza kell adnod, sajátodat adod és véglegesen. Van egy ősi zsidó mondás is: amit kifizetsz, abból soha meg nem gazdagodsz.
Minden államnak – a törpétől a világbirodalomig – van adóssága. Mi az az államadósság? Az állam igen hasonlatos ahhoz a (fentebb említett) jóemberhez, aki hitelkártyát használ vásárlásaihoz. Sajnos azonban bevételeit (profitját-hasznát) rendre (hónapról-hónapra, évről évre) felülmúlja a költekezése. A kettő közötti különbséget pedig negatív haszonnak (nem veszteségnek!), más szóval hátraléknak nevezik.
A 2024. június 30-i állapot szerint a magyar államadósság összesen 54 867 milliárd forint, amiből 16.005 milliárd forintnyi a deviza- (29,17%) és 38 709 forint alapú (70,55%) tartozás. (© infovilag.hu) Számológépet előkapva ez az összeg kb. 298 milliárd amerikai dollár. A térképről és brüsszeli tudósítóktól tudom, hogy mi hanyagolhatóak vagyunk a világpalettán. Bezzeg a világ vezető gazdasági hatalma, az Egyesült Államok az elmúlt száz év alatt megengedhette magának azt a luxust, hogy mindössze 394 milliárd dollárról feltornázza hiányát kb. 35,42 trilliárd dollárra (© Fiscal Data, U.S. Department of the Treasury – 2024. szeptember). Ez utóbb összeget már emberi agy fel sem tudja fogni, így leteszek arról, hogy nullákkal kiírjam ide. Tudja-e kezelni ezen elképesztő summát a föderális kormány? És mit szólnak mindehhez a hitelezők? – mert azok is vannak ám ilyenkor rendesen és nem csak az államok belső köriből. Közgazdászok kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a helyzet tarthatatlan és kezelhetetlen – ennyi. Viszont, mégsem dől össze az az Egyesült Államok. Annak ellenére sem, hogy például az idei év több hónapjában is, a kiadásainak már felét sem tudta begyűjteni a konyhára. A költségvetés hiánya csak nő és drámaian növekszik. Olyan látszati (tüneti) kezelések, mint ígérvények (kincstárjegyek, államkötvények stb.) kibocsátása, hitelek felvétele (akár belföldi, a kár külföld pénzintézetektől) egyre inkább olyanok, mint fájó fogra a vizes borogatás. A szakadt, feslett batyu foltozása már lassan ideiglenes megoldásnak sem jó. Szóval, az adóságspirál végeláthatatlan mélységbe tart. Érdemes megjegyezni, hogy az USA államadósága, a birodalmi terjeszkedéssel arányosan, az utóbbi tíz évben megduplázódott, 98,65%-kal nőtt. (© fortune.com 2024.10.04.) Na, jól állunk! Mi lesz most és holnap, a jövő héten és jövőre? Ha megengedik, röviden fogalmazok: sz@r. Ha hosszabban, akkor vastag fosás…
Mi a széklet? „Míg a táplálék végighalad az emésztőcsatornában, a szervezet igyekszik belőle minden hasznosítható anyagot kinyerni. Napi 2-3 kg bevitt tápanyag nagyjából tizede távozik a végbélnyíláson keresztül.” (© hazipatika.com) Pompás! A párhuzam adta lehetőségekkel élve elgondolkodhatunk azon, hogy mekkora tapsolás (luxus hajhászás, bokázás – herdálás és terror fenntartás) mehetett végbe az amerikai birodalomban az elmúlt száz évben, ha a jelenleg felhalmozott adósága csak tíz százaléka a valaha felevett haszonnak. Jó, ha nem kerüli el figyelmünket az a tény, hogy az I., valamint a II. Világégésből, továbbá a (h)ideg-háborúból a tengerentúli uradalom győztesen került ki – még azt is meg merném kockáztatni, hogy a haszonélvezők legnagyobbika volt. Félretéve a múltat, s a jelenben morfondírozva, felmerül a kérdés: mit kezd egy birodalom, ha ilyen mértékben elárasztja a bélsár? Önmaga ugye nem képes kezelni – sem szelektíven, sem halmozva. így marad a megoldás: valakivel (hozomra-viszemre – tehát ismét hitelből) elhordatja. Egy valamire való birodalomnak ez az alantas munka egyébként is derogál – erre valók a proxi-szolgák.
Az évek során felduzzadt fizetési elmaradást teljes adóságállománynak aposztrofálják. Mindaddig nincs baj, míg kezelni tudja (elhordatni, átütemezni, ígérvényekkel, államkötvényekkel stb.) ezen összeget az adott állam. Azonban mindig eljön az a pillanat, mikor a hitelezők bejelentik: mostantól vagy fizetsz, vagy… – irgum-burgonya! Idáig természetesen nem szeretne eljutni egyik ország sem – az USA sem fog, mint ahogyan például a csőd szélét már egy ideje háta mögött tudó Ukrajna sem. Ezt a megoldást még kicsiben sem szeretik, nemhogy nagyban. Mi van a hitelezőkkel? Nos, értük ne aggódjunk. Egy valamire való hitelező mindig pénzénél van. Arról nem is beszélve, ha valaki, ők aztán nagyon nem szeretik elveszíteni adósaikat. Ismerjük ugye a mondás: „a döglött ló nem húz igát.” Ezért hát más megoldásokhoz kell folyamodni – ami sem az adósnak, sem a hitelezőjének nem fáj. Mivel azonban a közgazdaságtan úgy van kitalálva, hogy – a korsó példabeszédét ismerve – addig jár az adós és hitelezője a kútra, míg az egyszer csak (valahol az „addig-jár a kút” közelében) szétpukkannak. Ezt nevezik krachnak. (Pénzügyi bukás, összeomlás, csőd). A hitelező és az adós érdeke tehát (e kérdésben) egy és ugyanaz: nem eljutni a csődig és szétkenni a büdöset (természetesen) máson. Mivel a törlesztés fájdalmas az adósnak, újabb hitel még fájdalmasabb a hitelezőnek, így valami olyan megoldást kell keríteni, amely elodázhatja, de akár meg is oldhatja mindkettőjük problémáját. Hát persze! egy naaagy balhé. Egy olyan buli, amibe bele lehet fektetni a hitelt és az adósságot egyaránt. Nos, a háború egy ilyen projekt.
Eszembe sem jutna az ukrán konfliktus néven elhíresült eseményt felhozni példának, de éppen kéznél van – pont itt a szomszédban. Lekerekítve a sarkokat, mi is történt arrafelé? (szigorúan fiskális aspektusból elemezve). Haszon reményében hitelezők (befektetők, haszonlesők, brókerek és birodalmi eltartottak, vazallusok, megvett üzletemberek, befolyásos/befolyásolható politikusok stb.) beruházásokat indítottak Ukrajna szerte, mely alapvetően teljesen logikus lépés volt. Ásványkincsekkel, energiával, termőfölddel, szorgos (kvalifikált) munkaerővel rendelkező országról beszélünk, így a befektetés kockázati rátája (gazdaságossági szempontokból) alacsonynak volt tekinthető. A politikai berendezkedés, az államvezetés is megfelelően kézben tartható állapotban volt, így a hozam – szinte – garantáltnak tűnhetett. Kevésbé hiszem, hogy a nagy lelkesedésben valakinek elkerülhette a figyelmét a térkép és az a tény, hogy egy ex-szovjet köztársaságról beszélünk, amely soha nem volt önálló állam. Az államisága, társadalmi identitása, valamint gazdasága és pénzügyei ezer szálon kapcsolódtak/kapcsolódnak a szovjet anyaállamhoz, Oroszországhoz. Ha pedig valóban nem vette volna valaki – a tervezgetők közül – észre e tényt, esetleg úgy gondolhatták, hogy a két légy másodikjaként az oroszokat is lecsapják akkor – az baj. 2014-ben elsültek a színpadra behordott vadászpuskák. Anno, a tülekedés kezdetén Lukashenko belorusz elnök elmondta: „Nem engedjük kiszakítani szláv közösségünkből az ukrán testvéreket!” A deazértis-harcok ma ott tartanak, hogy mintegy ezer milliárd dollárnak megfelelő hitelt/követelést (adósságra halmozott adósságot, követelést, rozsdás vasat, leamortizált hadianyagot és politikai adományt) toltak be nyugati vállalkozók, s várják a hasznot – amely kirántja sz@rból adóst és hitelezőjét egyaránt. A projekt élére ültetett munkaruhás fiatalember pedig időről-időre felkeresi gazdáit – üzletembereket, pénzembereket, politikusokat –, s megnyugtatja a világot, hogy a haszon már itt van a hegyen túl – csak a hegy, az sajnos olyan magas, hogy a történelem során még ember át nem kelt rajta. De most! Csak pénz és pénz, s ezt követően pedig pénz kell hozzá – közben pedig az Ukrajnának nevezett földrajzi egység elmaszatolódik a térképen.
Én úgy vélem, aki szerepet vállalt a fentebb említett projektben, az már régen (előre, vagy menet közben) kikalkulálta a maga hasznát – mint ahogyan tették ezt az ukrán felsőbb illetékesek, oligarchák, haszonlesők, profit-hajászok. Akinek pedig a vesztes oldalon jutott hely, az rosszul helyezkedett. Az pedig – szerintem – fel sem merült senkiben, hogy az ukránok valaha is le fogják győzni az oroszokat.
Nem hinném, hogy Amerika, a ma használatos mértékegységekkel mérhetetlen államadóságát az ukrán projekt keretében sikerül legyalulni. Az azonban tény, hogy az eddig betolt hitelek/adóságok igazán az amerikaiaknak – mint projekt menedzsereknek – hoztak hasznot (ismét). Ezért okkal feltételezhetjük, hogy – a tempót elkapva – újabb és újabb balhékat fognak generálni föld-szerte, mindaddig, míg végül minden államgazda és bankár (haszonleső, profit-hajhász) az elégedetthez közeli állapotban hátra dőlhet, s egy whiskyivel/vodkával teli pohárral kézben (mint alkotó) elégedetten konstatálja amint a profit–terror–profit gépezet működik. De ne feledjük, e világunk úgy van összerakva, hogy tartalmában nem létezik az a szó, hogy végleges.
Ha már ilyen szinten sikerült kibeszélni a témát, még egy gondolatra had’ kérjek figyelmet! Milyen viszonyban van a terror és a terrorizmus? Bizonyára – rajtam kívül – igen sokan elgondolkodtak azon, hogy mi köze a terrornak a terrorizmushoz? Mielőtt feszegetésbe fognék, beidézem az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) állásfoglalását.
Terrorizmus Definíciók (© fbi.gov):
Nemzetközi terrorizmus: olyan személyek és/vagy csoportok által elkövetett erőszakos bűncselekmények, amelyeket terroristának minősített külföldi terrorista szervezetek vagy azokkal kapcsolatban álló nemzetek (államilag támogatva) inspirálnak.
Belföldi terrorizmus: egyének és/vagy csoportok által olyan ideológiai célok érdekében elkövetett erőszakos bűncselekmények, amelyek hazai, például politikai, vallási, társadalmi, faji vagy környezeti forrásokból származnak.
A fentiek alapján én el is hamarkodnám a konklúziót és annak kapcsán fel is vetném a dilemmát: ha én tartok ijedtségben, rettegésben, rémületben valakit/valakiket, az terror. Ha más, az terrorizmus?
Az orosz anekdota:
Soros György (The Open one) előadást tart a Harwardon. – Most elhelyezek egy dime-ot (25 centes érme) itt az alkohollal teli lombikban. Maguk szerint fel fog-e oldódni a pénz az alkoholban? Egy diák nevetve felugrik: – Mr. Soros, ha feloldódna, maga biztosan nem rakta volna oda!